Ányos Pál: Bessenyeinek Pestre
Bessenyeinek Pestre
| Előttem van képed, - rólad gondolkozom, |
Nagy szived sugára felhat bércekemre,
Hazafiság napját terjeszti lelkemre.
Vezessél, barátom, könnyü szárnyaiddal,
Mutasd meg Helikont, Hemust Muzsáiddal.
Ha oda jutottunk világ piacára, -
Sasszemekkel nézzünk, s kacagjunk jármára.
Borostyán levelek Zefir fuvásával,
Jásmin az elpirult rózsák illattyával,
Inkább tetszik, mintsem Sándor pálcájával,
Noha egy világot fedez árnyékával!
Melly édessen nyugszik Máro hamvaiba!
Melly gyengén nagy Popé Nimfák karjaiba!
Ámbár egy sem viselt koronát fejébe,
S egyiknek sem vérzett kardgya hüvelyébe!
| Miért nem lehetnénk mi is illy boldogok Apollo társoságába, - ha csakugyan a sziv tehet egy halandót szerencséssé? - Ne félj, barátom, mert annyit fogok érezni, hogy még Duschnak is mestere lehetnék!... |
Buda, 9-dik Junius 1779.
