Arany János: EGYESÜLÉS
EGYESÜLÉS
| Az, mi a költő lelkének |
| Álomkép gyanánt |
| Lengett a távol jövendő |
| Tündér fátyolán; |
| Az, miért epedt a honfi |
| Soká, hasztalan, |
| De nem hitte, csak mutatta; |
| Hogy reménye van: |
Ismét egy a magyar kettévált hazája!
| Magyar nép, igaz rokonság |
| Túl a bérceken, |
| Mik sötéten ott kékellnek |
| Világos egen; |
| Osztályosunk jóban, rosszban, |
| Kölcsön támaszunk: |
| Benned, bárhogy' hány-vet a sors, |
| Nem csalatkozunk. |
És szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.
| Most szeressük, mert ki tudja |
| Felőlünk mi áll |
| Írva a végzet könyvében: |
| Élet vagy halál? |
| Oh, ki tudja, nincs-e bennünk |
| Rejtve már a mag - |
| Hogy a csak most egyesűltek |
| Együtt haljanak, |
Kikben hatni elkezd a lappangó méreg...?
| Nem, nem! - Élni fog a nemzet, |
| Amely összetart: |
| Kit önvétke meg nem hódit, |
| Nem hódítja kard. |
| Megbünhödtük ősapáink |
| Vétkét súlyosan; |
| Napjainknak, a jelenben, |
| Csak erénye van, |
Földön jut dicső és hosszú élet néki.
(1848 máj.)
