Arany János: A POLOSKA
A POLOSKA
Rímes próza
Makámát írni - mint Abu-Mohammed Kazim Ben-Ali Ben-Mohammed Ben-Othman Hariri - nem tréfa dolog; - annyi, mint: repülni gyalog, - s ki egyszer ebbe fog - nagy veszedelem érheti: - lábát izibe megütheti, - orrát is betörheti. Mindazonáltal én megkisértem, - uttörőnek bukni is érdem; - aztán meg nem szabad-e, kérdem - prózát versben írni - már így ni! - mikor annyi verset írnak prózában - a két nemes magyar hazában, - de kivált mostanában! No tehát a csimaz vagy poloska - legyen lelkesedésem pocka, - a tárgy legalább nem ócska; - pedig ez is tesz valamit nálunk - hol annyi az ütött-kopott - nem mondom: lopott - hogy csupa zsibvásárban járunk. - Aztán hisz tárgyam elég klasszikai: - szúnyog, csimaz egymásnak vérrokonai, -- s ha Virgil az elsőt megénekelte, - Poloska, jövel te! Van egy, ki millió, - az ő neve légió; - eredetileg szőke faj, - mint a vaj; - de ha más ég alatt meghonosul, - mások vérén megpotrohosul: - barnára fajul akkoron - mint a csöppentett... korom. - Világosság élő magzatja - Kánt is megmondhatja - * de szereti a sötétséget - filantrop céljai végett. - Külsejét ami nézi, - rajta ugyan kevés a vitézi, - arca penészesen úriás, - termete sem igen daliás, - háta pedig kifelé görbe, - karcsusága átmegyen a körbe, - noha páncéllal is bír - mint egy kürazir - evvel azonban nem mellét fedezi, - hátát védelmezi. - Van továbbá neki jó fegyvere, - csípni, szúrni ugyan tud vele, - hanem amivel ellenséget űz, - nem annyira fegyver, mint a... bűz. - Egyik erénye a háziasság, - nincs vériben a zajos vigasság, - nem zavar egykönnyen rendet, - nem tör csendet; - természete birkai békes, - türelemmel ékes, - oly józan, oly éber, - mint egy héber. - Éji magányban, rejtve működik - tíztől circiter ötig, - feláldozza szende nyugalmát - nem is üt semmi lármát, - virrasztja az emberiség álmát. - Nappal azonban visszavonul, - (gondolom: ír, tanul,) - önlelkibe mélyed, - keresi a rejtve levő mélyet - mint egy filozóf. Ah - nincs kerevet, szófa, - nincs ágynyiladék - vagy falhasadék - oly mélyen magassan - hova ő be ne hasson, - mit föl ne kutasson. - Különösen tetszik néki - minden ami régi, - vagyon ahhoz privát gusztusa, - ő annak született antikvariusa. - Gyönyörködik a müvészetben, - festett szobában, képkeretben - nagy hajlamot érez rája, - van saját műiskolája, - s ha eljön az est - ő maga is fest. - Hát még minő kedélyes! - kivált mikor éhes, - szárnyával arcod gyöngén legyezi - mialatt véred veszi. - Sohasem ereszkedik nyilt csatába, - ha kergeted, gyors neki a lába, - eltűnik egy perc alatt - mint villám s gondolat; - de legott visszatér, - noha engedelmet se kér, - gallérodba ragad, - s "eszi a nyakad" - aztán megint ill'a - berek! mint az ügyes guerilla, - meglapul az egész kamarilla. - Túl szerénység neki nem kenyere, - nem várja, hogy híják szépen: gyere! - hova egyszer vendégül beférkezik, - onnan ugyan szűrit többé ki nem teszik. - Egyébiránt nagyvároson született, - lenézi a nomád életet; - paplan alatt jobb szeret hálni - mint rusticálni. - Hazája művelt Európa, - szerelmes a civilizációba; - s míg honn marad a tábor törzse, - mindig elébb nyomul előörse - szárazon úgy, mint vízen át; - neki találták fel a gőzmasinát: - nyugat felől keletre vándorol, - békésen hódít, még nem is porol. - Mint polgár: kozmopolita, - ő nem mondja: "si est vita - non est ita "; - hanem megindul apraja, véne - hazát keresni ott "ubi bene".- Bú nélkül hagyja el az ősi lakot, - és mint madár ha elejt egy fűmagot - dúsan tenyész föl a meddő kopár: - csimazból is elég egy pár. - Kiválóan ügyes telepedő: - ha egyszer ráülhet, övé a lepedő, - lepedővel az egész nyoszolya, - aztán a ház legkisebb zugolya; - pár nap mulva hemzseg a gyarmatos, - hanem tetszik, pusztuljon a lakos! - Nincs korlátozva, bizonyos geogr. fokig, - minden klimát azonnal megszokik, - s ne félj, hogy elszökik! - nem háborgatja ily könnyelműség, - jelleme a ragaszkodó hűség. - Bármely idegen elembe' - teszi magát otthonos kényelembe, - ősi szokásit el nem hagyja, - vérit soha meg nem tagadja, - nem alkalmazza senkihez magát: - aki vele van, tűrje a szagát! - Legörömestebb útfélen tanyáz - hol fogadó van, vagy más efféle ház, - és, mint jámbor apáink régen - kapva kaptak az új vendégen: - mindenki iránt megelőző, - vele bételni se' győző. - Így terjeszti dicső faját, - viszi a civilizáció zászlaját - őrszemeit előre kitolva; - hátrál előtte barbárság, bolha, - ez kénytelen el-eblábóni: - "veteres migrate coloni" - s megújul a világ, ez az ócska, - no tehát: for, ever, poloska!...
Kant a poloskák szaporodását a világosság befolyásának tulajdonítá; ezért hálószobája ablaktábláit nappal sohasem engedte fölnyitni. (Heine) - A. J.
