Arany János: A WALESI BÁRDOK
A WALESI BÁRDOK
Edward király, angol király
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
| Léptet fakó lován: |
| A velszi tartomány. |
Van-e ott folyó és földje jó?
Használt-e a megöntözés:
| Legelőin fű kövér? |
| A pártos honfivér? |
S a nép, az istenadta nép,
Mint akarom, s mint a barom,
| Ha oly boldog-e rajt' |
| Melyet igába hajt? |
Felség! valóban koronád
Földet, folyót, legelni jót,
| Legszebb gyémántja Velsz: |
| Hegy-völgyet benne lelsz. |
S a nép, az istenadta nép
Kunyhói mind hallgatva, mint
| Oly boldog rajta, Sire! |
| Megannyi puszta sir. |
Edward király, angol király
Körötte csend amerre ment,
| Léptet fakó lován: |
| És néma tartomány. |
Montgomery a vár neve,
Montgomery, a vár ura,
| Hol aznap este szállt; |
| Vendégli a királyt. |
Vadat és halat, s mi jó falat
Sürgő csoport, száz szolga hord,
| Szem-szájnak ingere, |
| Hogy nézni is tereh; |
S mind, amiket e szép sziget
S mind, ami bor pezsegve forr
| Ételt-italt terem; |
| Túl messzi tengeren. |
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
| Koccint értem pohárt? |
| Ne éljen Eduárd? |
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Azt látok én: de ördög itt
| Szem-szájnak kellemes, |
| Belül minden nemes. |
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Hol van, ki zengje tetteim -
| Ne éljen Eduárd? |
| Elő egy velszi bárd! |
Egymásra néz a sok vitéz,
Orcáikon, mint félelem,
| A vendég velsz urak; |
| Sápadt el a harag. |
Szó bennszakad, hang fennakad,
Ajtó megől fehér galamb,
| Lehellet megszegik. - |
| Ősz bárd emelkedik. |
Itt van, király, ki tettidet
S fegyver csörög, haló hörög
| Elzengi, mond az agg; |
| Amint húrjába csap. |
"Fegyver csörög, haló hörög,
Vérszagra gyűl az éji vad:
| A nap vértóba száll, |
| Te tetted ezt, király! |
Levágva népünk ezrei,
Hogy sirva tallóz aki él:
| Halomba, mint kereszt, |
| Király, te tetted ezt!" |
Máglyára! el! igen kemény -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
| Parancsol Eduárd - |
| S belép egy ifju bárd. |
"Ah! lágyan kél az esti szél
Szüzek siralma, özvegyek
| Milford-öböl felé; |
| Panasza nyög belé. |
Ne szülj rabot, te szűz! anya
S int a király. S elérte még
| Ne szoptass csecsemőt!..." |
| A máglyára menőt. |
De vakmerőn s hivatlanúl
Kobzán a dal magára vall,
| Előáll harmadik; |
| Ez íge hallatik: |
"Elhullt csatában a derék -
Neved ki diccsel ejtené,
| No halld meg Eduárd: |
| Nem él oly velszi bárd. |
Emléke sír a lanton még -
Átok fejedre minden dal,
| No halld meg Eduárd: |
| Melyet zeng velszi bárd." |
Meglátom én! - S parancsot ád
Máglyára, ki ellenszegűl,
| Király rettenetest: |
| Minden velsz énekest! |
Szolgái szét száguldanak,
Montgomeryben így esett
| Ország-szerin, tova. |
| A híres lakoma. - |
S Edward király, angol király
Körötte ég földszint az ég:
| Vágtat fakó lován; |
| A velszi tartomány. |
Ötszáz, bizony, dalolva ment
De egy se birta mondani
| Lángsírba velszi bárd: |
| Hogy: éljen Eduárd. - |
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
Felköttetem a lord-majort,
| London utcáin ez? |
| Ha bosszant bármi nesz! |
Áll néma csend; légy szárnya bent,
"Fejére szól, ki szót emel!
| Se künn, nem hallatik: |
| Király nem alhatik." |
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Fülembe zúgja átkait
| Harsogjon harsona: |
| A velszi lakoma... |
De túl zenén, túl síp-dobon,
Ötszáz énekli hangosan
| Riadó kürtön át: |
| A vértanúk dalát. |
A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására. - A. J.
*
(1857 jún.)
