Arany János: ÁRVA FIÚ
ÁRVA FIÚ
Árva fiú sír az ablak alatt,
Ifi'asszony a szobában múlat.
Ifi'asszony a szobában múlat.
"Anyám, anyám! hideg van itt, |
Bocsáss be, |
Bocsáss be." |
"Megállj, poronty... megyek ki csak, |
Megállj te!" |
Ifi'asszony gyújt lobogó lángot,
Süti annál a csöröge-fánkot.
Süti annál a csöröge-fánkot.
"Anyám, anyám! eressz be már, |
Ehetném, |
Ehetném. " |
"Csak ezt is még a föld alá |
Tehetném!" |
Árva fiú marad a sötétben,
Özvegyasszony kedvese ölében.
Özvegyasszony kedvese ölében.
"Anyám, anyám! nem tudom én |
Mit látok, |
Mit látok; |
Félek nagyon: ne oltsd el a |
Világot!" |
Temetőben árva fiú apja
Lepedőjét, szemfödelét kapja.
Lepedőjét, szemfödelét kapja.
"Anyám, anyám, az Isten szent |
Nevére, |
Nevére! |
Amott jön az édesapám |
Fehérbe." |
Kimene az özvegyasszony éjjel,
Veri fiát a vizes kötéllel,
Veri fiát a vizes kötéllel,
"Ne bántsd, ne bántsd, gonosz r...! |
Az árvát, |
Az árvát: |
Te ölted meg, te adod meg |
Az árát. |
Temetőben csendes az én házam,
Jobb neki ott énvelem egy házban;
Jobb neki ott énvelem egy házban;
Oda viszem karon fogva |
Magammal, |
Magammal : |
Ne bánjon így senki az én |
Fiammal!" |
S ifi'asszony elszalad egy ingben;
Ismeri őt a faluba' minden:
Ismeri őt a faluba' minden:
Körül, körül csatangol a |
Temetőn, |
Temetőn. |
Szegényt, szegényt szánd meg uram |
Teremtőm! |
(1855 okt.)