Arany János: IDUNA EMLÉKE
IDUNA EMLÉKE
I. SÍRJÁRA
Egész teste fájdalom volt,
Egész lelke szeretet:
Az súlyától földbe hajolt,
Ez a mennybe sietett.
Fényes lelkének a mennyben
Jobb is, mint e földi szennyben;
Ott van igazi hazája,
Kedveseit oda várja.
Egész lelke szeretet:
Az súlyától földbe hajolt,
Ez a mennybe sietett.
Fényes lelkének a mennyben
Jobb is, mint e földi szennyben;
Ott van igazi hazája,
Kedveseit oda várja.
II. VERS-KÖTETE ELÉ
Mint álló csillagot
Nem láttuk az égen,
Fényesen ragyogott,
Oh! de már estében.
Nem láttuk az égen,
Fényesen ragyogott,
Oh! de már estében.
(1853)
