Arany János: SÍRVERS BARANOVSZKY MIKLÓS HAMVAIRA
SÍRVERS BARANOVSZKY MIKLÓS HAMVAIRA
Bús Tisza partjaitól, vándor, ha kit erre hoz útad
Itt Baranovszky, honod fia, ment el örök nyugalomba.
És Buda bölcsőjét, -- vagyonát nyujtá idegen föld,
Majd a munka után megjött a kényelem, ízlés:
Sírja fölé koszorút, melly el nem hervad, örökzöld
| Íme! hazád nyelvén szól veled e ravatal. |
| Messzefutó pályán itt pihenésre talált. |
| Szorgalom, áldással fogva baráti kezet. |
| Művészet, tudomány honn vala termeiben. |
| Hála virágaiból hű rokonok keze font: |
Futva-fut a csermely, szaporán növekedni folyóvá;
Végre közös tengerbe vegyűl. Azt gondolod, elvész?
| S míg tova és tova száll: bérchona messze marad, |
| Zápor alakban jő: s felbuzog a honi bérc. |
(1854. dec. 25)
