Arany János: SZÉCHENYI TISZAI OSZLOPÁRA
Messze jövendőnek szűli örökbe fiát. |
S műve derék folytán helybehagyólag örül. |
Dúlva, mit a kegyes ég s emberi szorgalom ad, |
Most kígyózva simúl oszlopa lábaihoz. |
Hasztalanúl az eget jajja repeszti vala. |
Széchenyi kezd: s ím őt hirdeti máris a vég. |