Arany János: ZÁCH KLÁRA
ZÁCH KLÁRA
Énekli egy hegedős a XIV-ik században
| Királyasszony kertje |
| Kivirult hajnalra: |
| Szőke, leány, barna. |
| "Királyasszony, néném, |
| Az egekre kérném: |
| Haj, beh szeretném én! |
| Beteg vagyok érte, |
| Szívdobogást érzek: |
| A halottja lészek!" |
| "Jaj! öcsém, Kázmér, |
| Azt nem adom százér! - |
| Félek, bizony gyász ér! |
| Sietős az útam, |
| Reggeli templomra: |
| Bársony pamlagomra." - |
| Megyen a királyné, |
| Megyen a templomba; |
| Mind követik nyomba. |
| Könyörögne, - nem tud, |
| Nem tud imádkozni; |
| Ki megyen elhozni? |
| "Eredj fiam, Klára, |
| Hamar, édes lyányom! |
| Ha nem a diványon." |
| Keresi a Klára, |
| Mégsem akad rája: |
| Oly nehezen várja! |
| Keresi a Klára, |
| Teljes egy órája: |
| De hiába várja. |
| Vissza se megy többé |
| Deli szűzek közzé: |
| A halottak közzé. |
| Inkább temetőbe, |
| A fekete földbe: |
| Ősz atyja elébe! |
| "Hej! lányom, lányom! |
| Mi bajodat látom? |
| Mondd meg, édes lyányom." |
| "Jaj, atyám! nem - nem - |
| Jaj, hova kell lennem! |
| Taposs agyon engem...!" |
| Harangoznak délre, |
| Udvari ebédre; |
| A király elébe. |
| A király elébe, |
| De nem az ebédre: |
| Kardja - volt kezébe'. |
| "Életed a lyányért |
| Erzsébet királyné!" |
| Gyönge négy ujjáért. |
| "Gyermekemért gyermek: |
| Lajos, Endre, halj meg!" |
| Rohan a fegyvernek. |
| "Hamar a gazembert... |
| Fiaim, - Cselényi...!" |
| A király cselédi.- |
| "Véres az ujjad, |
| Nem vérzik hiába: |
| Fájdalom díjába?" |
| "Mutató ujjamért |
| Szép hajadon lányát; |
| Borzasztó halálát; |
| A másik kettőért |
| Veje, lánya végét; |
| Minden nemzetségét!" |
| Rossz időket érünk, |
| Rossz csillagok járnak. |
| Mi magyar hazánkat! - |
(1855)
