Arany János: BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMONDHOZ
BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMONDHOZ
Szerkesztő Ur! tisztelt báró!
Lapjában egy hazajáró
Ki sohajtoz: mind szemét, a-
Mit firkál mai poéta;
Lapjában egy hazajáró
Lélek kísért: tudja-é? |
Mit firkál mai poéta;
Verse rongyos, maga éh. |
Nem tud rímet, nem tud nyelvet,
A legjobb is mindent elvet,
S bár sort-sor után apróz, a
Verse mégis csupa próza,
A legjobb is mindent elvet,
Ami mérték és szabály. |
Verse mégis csupa próza,
Nem honolván rajta báj. |
E jó kísértet méltán bus,
Rossz biz itt trochéus, jámbus;
Legalább csak volna ím e
Poétáknak olyan ríme,
Rossz biz itt trochéus, jámbus;
De ha nem sűl el ma már! |
Poétáknak olyan ríme,
Mint: issza már és: sz...! |
"Csitt rabláncok csörgési, csitt!
Ne visítsatok egy kicsit -"
Toldott rím, mozaik munka,
Hanem ettől minálunk a
Ne visítsatok egy kicsit -"
Ez a magas ideál; |
Hanem ettől minálunk a
Legjobb is, hajh! messze áll. |
Vagy ha csak, mint Csokonay
(Bár Kovács, ama pátkai
"Mivel homlokomra Liza
Rózsakoszorút tászliza -"
(Bár Kovács, ama pátkai
Irta ezt is) zengenék: |
Rózsakoszorút tászliza -"
Úgy is volna ebben ék. |
Hajh! ne várd most, te pedánt agg,
Hogy a rímben egynehán' tag
Mikor törvényt holmi rossz szab:
Hogy a kelleténél hosszabb
Hogy a rímben egynehán' tag
Összecsengjen végtelen; |
Hogy a kelleténél hosszabb
S mesterkélt rim éktelen. |
A bizony, mert el nem érik
- Magas szőlő, lassan érik -
Akad mentség, ok, vagy más;
S tovább kullog az így szóló:
"Acerbam sumere nolo --
- Magas szőlő, lassan érik -
Akad mentség, ok, vagy más;
S tovább kullog az így szóló:
"Acerbam sumere nolo --
Orra tőle fokhagymás. |
Pap-ot, bab-ot egybe tűr e;
Szállítsd inkább egy betűre,
Kar-om, bont-om; ez elég lesz,
Ennyit úgy-e megeléglesz?
Szállítsd inkább egy betűre,
Vagy kettőre e hadat: |
Ennyit úgy-e megeléglesz?
Szivességből nagy adat. |
Görbe-törpe, körbe-törve,
Mindez rímnek puszta örve,
Nem ér semmit: csontom - ponton,
Törpe - epe; ez már bon ton,
Mindez rímnek puszta örve,
Hátul egy rossz e betű. |
Törpe - epe; ez már bon ton,
Ez már csengőbb öntetű. |
Tanulnának Kölcseynktől
És már régibb bölcseyinktől
Hogy rímelnek! ecce! íme!...
(A manóba! nincs is ríme):
És már régibb bölcseyinktől
"Phidias amit farag -" |
(A manóba! nincs is ríme):
"Berovátkolt kődarab -" |
Ah ő is botlott ezúttal!
És most e hibára útal
Azt sem veszi fontolatra,
Hogy rímelt a "Mondolat"-ra
És most e hibára útal
Hitvány majmok ezere. |
Hogy rímelt a "Mondolat"-ra
Kölcsey és Szemere. |
Tanulhat, ki akar, abból,
Mert van ott rím, két darabból
Van substantivum, hogy: mérték,
S rá magát az igét mérték,
Mert van ott rím, két darabból
S rímelő szentencia; |
S rá magát az igét mérték,
Ez ám a kadencia! |
És van ott több régi csínus
Tordán termett leonínus,
Ez egyszer az ízes konyha!
Ilyet nem főztök bizony, ha
Tordán termett leonínus,
Alkáji rend, distikhon! |
Ilyet nem főztök bizony, ha
Meggebedtek is tik hon. |
És van ott egy hosszu ének
Hangzatából csupa é-nek,
A sok é a fület marja, s
Néhai professzor Varjas
Hangzatából csupa é-nek,
Az a kunsztstuck egyszer ám! |
Néhai professzor Varjas
Áldja zengő citerám. |
Ah, de mindez kaviár ma.
Mindenütt e próza lárma;
Nem ügyeltek lábra s tagra:
Ami rímel szarvas -.
Mindenütt e próza lárma;
Nektár helyen csalmatok! |
Ami rímel szarvas -.
Az legyen jutalmatok! |
(1865)