Arany János: A RÉGI PANASZ
A RÉGI PANASZ
"Eh! mi gondod a jövőre?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
| Eh! a múlttal mi közöd? |
S a reménynek száraz lombját
| Hasztalan mit öntözöd? |
Századoknak bűne, átka
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
| Mind csak téged terhel-e? |
Nem talán még sokkal vérzőbb
| Honfitársid kebele?..." |
Oh, tudom; de bánatomban
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
| Meg nem enyhít társaság; |
Osztatlan száll s mindegyikre
| Az egész nagy árvaság. |
Sőt azáltal súlyosb részem,
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
| Hogy míg a tett melege |
Ő, szegény, csak kínját érzi -
| A lant méla gyermeke. |
Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
| És magunkban mekkorát!... |
Megtalálva, onnan estünk;
| Így bukásunk lelki vád. |
Mennyi seprő a pezsgésben,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
| S mily kevés bor!... Volt elég, |
Megragadni minden koncot,
| Nehogy más elkapja még. |
Mennyi szájhős! mennyi lárma!
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
| S egyre sűlyedt a naszád; |
Tudni is kell jól szeretni,
| Tudni bölcsen, a hazát. |
Vagy nekünk már így is, úgy is
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszak elsodorjon?...
| Minden módon veszni kell? |
Kül-erőszak elsodorjon?...
| Vagy itt-benn rohadni el? |
(1877 júl. 26)
