Arany János: A TÖLGYEK ALATT
A TÖLGYEK ALATT
Margitsziget
A tölgyek alatt
Hova el nem hat
Zöld lomb közein
S a rét mezein
| Szeretek pihenni, |
| Város zaja semmi. |
| "Áttörve" az égbolt |
| Vegyül árny- és fényfolt. |
A tölgyek alatt
Évem leapadt :
Mint mikor a tölgy
Hol seregély költ -
| Oly otthonos itten! |
| Ime, gyermek lettem, |
| Sudarát megmásztam, |
| S vígan madarásztam. |
A tölgyek alatt
Madárfiakat
Jó tűz lobog ott,
S ha bealkonyodott,
| Több egykoru társsal |
| Kifeszíténk nyárssal; |
| Zizeg a kis bogrács - |
| Haza már egy ugrás. |
A tölgyek alatt
Bár a madarat
Gyermeki önző
Veszi ösztönző
| Örömest valék én, |
| Hagytam utóbb békén; |
| Korom' ifju ábránd |
| Szárnyára, s tovább ránt... |
De tölgyek alatt,
Szűlőhonomat,
S hol tengve, tunyán
Volt bár Kanaán,
| Valamerre jártam, |
| - Csakis ott - találtam; |
| Hajt, s nem virul a tölgy: |
| Nem lett honom a föld. - |
A tölgyek alatt
Bűv-kép csalogat,
Hajó-kerekek
"Hajrá, gyerekek:
| Még most is el-űlök; |
| Ábrándba merűlök; |
| Zubogását hallom... |
| A vízi malom!" |
A tölgyek alatt
Hűsebb fuvalat
Felhők szeme rebben:
Jobb ott, melegebben,
| Im, meglep az alkony, |
| Zörög át a parkon; |
| Haza sietek, |
| Ki vén, ki beteg... |
A tölgyek alatt
Ha csontjaimat
De, akárhol vár
Egyszerüen bár,
| Vágynám lenyugodni, |
| Meg kelletik adni; |
| A pihenő hely rám: |
| Tölgy lenne a fejfám! |
(1877 aug. 5)
