Arany János: ÉJFÉLI PÁRBAJ
ÉJFÉLI PÁRBAJ
Bende vitéz lakodalmát lakja,
Hetekig tart... ma van első napja:
Szól a zene, tárogató, rézkürt,
Hetekig tart... ma van első napja:
Szól a zene, tárogató, rézkürt,
| Pörög a tánc, mint az orsó; |
| Bende kiált: "Ez utolsó! |
| Száraz ajkam eper-ajkat |
| Szedegetni készűl." |
Bende vitézt a nyoszolyó-asszony
Elvezeti, hol olyat szakasszon;
Néma, sötét már az egész kastély -
Elvezeti, hol olyat szakasszon;
Néma, sötét már az egész kastély -
| S ím, lovag áll ágyok előtt, |
| Talpig acél - ismeri őt: |
| Sápadt arcra kék lángot vet |
| A felütött rostély. |
"Jöttem veled újra víni, Bende!
Én valék a diadalmas, nem te:
Kezdjük elől, csúnya volt a játék;
Én valék a diadalmas, nem te:
Kezdjük elől, csúnya volt a játék;
| Haha! páncélt a nyakadba! |
| Most ne remélj szolga-hadba'; |
| Kezdjük elől! - e leányért |
| Sok viadal vár még!" |
Kél a vitéz: "Nosza kardot, vértet!"
"Hova édes?" - "Víni, arám, érted!"
S hallik, amint össze-összevágnak,
"Hova édes?" - "Víni, arám, érted!"
S hallik, amint össze-összevágnak,
| Odaát a fegyverházban |
| Harcrobaj is: csengő paizs, |
| Tompa nyögés, erőlködés, |
| Dobogása lábnak. |
Szép menyasszony szemét le se zárja,
Szörnyűködik, hova lett a párja;
Remegő kéz gyujtja meg a mécsest,
Szörnyűködik, hova lett a párja;
Remegő kéz gyujtja meg a mécsest,
| Férje urát fölkeresi, |
| Hajnalig ott sírva lesi: |
| "Ez is olyan, mint a másik... |
| Mint valami holttest!" |
Bende vitéz lakodalmát lakja,
Vagyon immár a második napja,
Szól a zene - borba fuladt e nap,
Vagyon immár a második napja,
Szól a zene - borba fuladt e nap,
| Bende úrnak veszett kedve, |
| Táncol, iszik erőltetve; |
| Szép menyasszony nekiborzad: |
| "Ha ma is, mint tennap!..." |
Este hamar az urok föld-részeg,
Ágyba vivék a szolga-vitézek;
Szép menyasszony vele menni reszket:
Ágyba vivék a szolga-vitézek;
Szép menyasszony vele menni reszket:
| De hogy titkán ki ne adjon |
| - Hová legyen? hol maradjon? - |
| Lenyugoszik, s külön ágyban |
| Hányja a keresztet. |
Bende riad...s mint a halál, józan:
Lovag ott áll szembe, az ajtóban.
"Hah! Robogány..." s nem akarna menni. -
Lovag ott áll szembe, az ajtóban.
"Hah! Robogány..." s nem akarna menni. -
| "Szeretőm elcsábítója, |
| Gyere, víjjunk! üt az óra; |
| Míg le nem győzsz, tiltva neked |
| Mellette pihenni." |
Ujra nehéz, szörnyű tusa hallik;
Bende halott, mire meghajnallik,
Nagynehezen, délfele ha ébred,
Bende halott, mire meghajnallik,
Nagynehezen, délfele ha ébred,
| Mikor immár gyűl a vendég; |
| Fölkeresik a leventék: |
| "Hol vagy uram? mind az egész |
| Nép vár az ebédre." |
Bende vitéz lakodalmát lakja,
Legszomorúbb a harmadik napja;
Szól a zene, öblöget a rézkürt:
Legszomorúbb a harmadik napja;
Szól a zene, öblöget a rézkürt:
| Hanem a tánc csak úgy lézeng, |
| Vendégnek a java szétment: |
| "Vérbe' fogant nász sose volt |
| Isten átka nélkül!" |
Nos, az új párt rokoni, - egy püspök
Előveszi, hogy mi esett köztök:
Bende konok, - a menyasszony gyászba,
Előveszi, hogy mi esett köztök:
Bende konok, - a menyasszony gyászba,
| Teste remeg, mint a harmat, |
| Csak azt vallja, hogy nem vallhat,- |
| Ha lefekszik, küldjenek őrt |
| A fegyveres házba. |
Mene oda nagy erős őrízet.-
Bende kacag: "Meglopom a mézet!"
Siet is be kakas-elő-szóra:
Bende kacag: "Meglopom a mézet!"
Siet is be kakas-elő-szóra:
| Mikor ágyasházát nyitja, |
| Másodikat kukoritja, |
| Fönn pedig, a kastély tornyán, |
| Éjfélt ver az óra. |
"Bende lovag! ez az utolsó nap,
Lakodalmad félbeszakad holnap;
Víni ma még!... ölj meg igazábban;
Lakodalmad félbeszakad holnap;
Víni ma még!... ölj meg igazábban;
| Mert ha nem ölsz, én megöllek, |
| Lelkedet ám, én mint lélek; |
| Az a hűtlen hadd sirassa |
| Bűnét e világban!" |
Bende vitéz, szemei szikrázva,
Rohan ismét a fegyveres házba.
Rettenetes, amit lát az őrség:
Rohan ismét a fegyveres házba.
Rettenetes, amit lát az őrség:
| Urok őrjöng... kivont karddal |
| Levegőbe szúr és vagdal; |
| Közülök is hármat leölt |
| Míg lebirák, győzék. |
Földalatti kamarába', láncon,
Bende üvölt, viaskodik, táncol;
Szép menyasszony sem eladó többé
Bende üvölt, viaskodik, táncol;
Szép menyasszony sem eladó többé
| "Elsőt én nem érdemeltem, |
| A második engemet nem: |
| Püspök atyám, vígy el Urunk |
| Jegyesei közzé!" |
(1877 júl. 31)
