Arany János: HÍD-AVATÁS
És kártya perdül, kártya mén; |
Ez az utolsó tétemény: |
"Egy fiatal élet-remény." |
Vérgyöngy izzad ki homlokán. |
- Most már remény nélkül, magán - |
Indúl a késő éjszakán. |
Még rajta zászlók lengenek: |
S vidám zenével körmenet: |
Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet. |
Kapcsát ereszték mesteri; |
Tornyában sorra elveri; - |
Lenn, csillagok száz-ezeri. |
Ki véknyan üt, ki vastagon, |
Kél egy-egy árnyék a habon: |
Ősz, gyermek, ifju, hajadon. |
S körülforog kiváncsian; |
S ujjonganak mindannyian: |
"Uj hid! avatni mind! vigan." |
Fehérben ifju és leány |
"Egymásé a halál után!" |
S buknak, - mint egykor igazán. |
Van a sor: bátran, öregem!" - |
Igy szökni tisztesebb nekem!" |
S elsímul a víz tükre lenn. |
A harmadik, a negyedik: |
"Én a becsűletet, - pedig |
Viseltem négy évtizedig." |
Amint letűnnek, itt vagy ott. |
Az elsőt; pénzem elfogyott: |
Nem adtak: ugrom hát nagyot!" |
Lassan a hídra vánszorog: |
A létet: mégis nyomorog! - |
Fogadd be, nyílt örvény-torok! |
Egy úri nő lomhán kikel: |
Öltözni és vetkezni kell!" |
Ezt is hullámok nyelik el. |
Csörtet fel és vigyorgva mond: |
Mely megveré Napleont!" |
A többi sugdos: "a bolond!..." |
Hátul röhögve ott terem |
"Lábszijjra várt a mesterem: |
No, várjon, míg megkérlelem!" |
S élvezni többé nem tudom! -" |
S elvette Alfréd a hugom'!" |
Eltűnnek mind, a járt uton. |
Menj hát elül, sötét golyó!" - |
És íme, az lőn bosszuló: |
Most vőlegényem a folyó. -" |
Cikázva, némán ugranak, |
Vagy mint csoportos madarak |
Föl-fölreppenve, szállanak. |
Lenn táncol órjás buborék; |
Zúg fel s le, mint malomkerék; |
A Duna győzi s adja még. |
Elméje bódult, szeme vak; |
Nő a veszélyes forgatag: |
Megérzi sodrát, hogy ragad. |
Széttörni e varázsgyürüt |
Mire az óra egyet üt: |
Üres a híd, - csend mindenütt. |