Arany János: KORTÁRSAM R. A. HALÁLÁN
Ki velem indult és haladt; |
Oh, mennyivel több föld alatt! |
Nincs onnan út, kivezető; |
De az meg egy nagy temető. |
Egy-egy külön sír jeleli |
Mint a Horácok elleni. * |
Leggyöngébb a futók között; |
Bár testem és lelkem törött. |
S tán engem a sors arra tart, |
Sirhalmot lássak, ravatalt. |
Im, tőlem is rá egy göröngy! |
Hogy te elébb bucsút köszönj? |
Nem várhatál még keveset?... |
Ha bölcsőnk oly közel esett. |