Arany János: KOZMOPOLITA KÖLTÉSZET
KOZMOPOLITA KÖLTÉSZET
Nem szégyellem, nem is bánom,
Magyaros lett írományom
Hogy nem "két világ" csodája -
Övé (ha van) lantom bája,
| Hogy, ha írnom kelle már, |
| S hazám földén túl se jár; |
| Lettem csak népemböl egy: |
| Övé rajtam minden jegy. |
Ám terjessze a hatalmos
Zúgó ár az, mindent elmos,
De kis fajban, amely ép e
Költő az legyen, mi népe, -
| Nyelvét, honját, istenit! |
| Rombol és termékenyit : |
| Rombolásnak útban áll: |
| Mert kivágyni: kész halál. |
Vagy kevés itt a dicsőség,
Kis-szerű az oly elsőség,
Nincs erőnkhöz méltó verseny?
Nem férünk a kontinensen
| S a nemzettel sírba lejt? |
| Amit a szomszéd se sejt? |
| Dalra itthon tárgy elég? |
| Albion is kéne még?... |
Légy, ha birsz, te "világ-költő!"
Nekem áldott az a bölcső,
Onnan kezdve, ezer szállal
Puszta elvont ideállal
| Rázd fel a rest nyugatot: |
| Mely magyarrá ringatott; |
| Köt hazámhoz tartalék: |
| Inkább nem is dallanék. |
S hol vevéd gyász tévedésed.
Bélyeget, mit az rávésett,
Hisz forgattam, a javából,
Mind tükör volt: egymagából
| Hogy faját s a nemzeti |
| A nagy költő megveti? |
| Én is egypárt valaha; |
| Tűnt nekem föl nép, s haza. |
És ne gondold, hogy kihalnak
Amig össze-zeng a dalnok
Tán veszélyt, vagy annak látszót
Hát van lelked, a szent zászlót
| Sujtott népek hirtelen, |
| S a nemzeti érzelem. |
| Vélsz a honra tűnni fel: |
| Épen akkor hagyni el!? |
Oh, ha méltóbb s új kobozzal
Zönghetném még Homérosszal;
De legyek, ha veszni sorsa,
Inkább, hogysem dalok korcsa
| A megifjodott hazát |
| Ne csak mindig panaszát! |
| Húnyó nép közt Osszián, |
| Közönyös harmóniám! |
(1877 aug. 8)
