Arany János: MINDVÉGIG
MINDVÉGIG
A lantot, a lantot
Szorítsd kebeledhez
Ujjod valamíg azt
Pengetheti: vígaszt
Szorítsd kebeledhez
Ha jő a halál; |
Pengetheti: vígaszt
Bús elme talál. |
Bár a szerelem s bor
Ereidben nem forr:
Hát nincs örömed, hát
Nincs bánat, amit rád
Ereidben nem forr:
Ne tedd le azért; |
Nincs bánat, amit rád
Balsors keze mért?... |
Hisz szép ez az élet
Fogytig, ha kíméled
Csak az ősz fordultán,
Leveleid hulltán
Fogytig, ha kíméled
Azt ami maradt; |
Leveleid hulltán
Ne kivánj nyarat. |
Bár füstbe reményid, -
S egeden felényit
Ami derüs, élvezd,
Boruját meg széleszd:
S egeden felényit
Sincs már fel a nap: |
Boruját meg széleszd:
Légy te vidorabb. |
S ne hidd, hogy a lantnak
Ereje meglankadt:
Ezzel ha elégszel,
Még várhat elégszer
Ereje meglankadt:
Csak hangköre más; |
Még várhat elégszer
Dalban vidulás. |
Tárgy künn, s temagadban -
És érzelem, az van,
S új eszme ha pezsdűl;
Ne vonakodj restűl
És érzelem, az van,
Míg dobban a szív; |
Ne vonakodj restűl
Mikor a lant hív. |
Van hallgatód? nincsen?
Te mondd, ahogy isten
Bár puszta kopáron
- Mint tücsöké nyáron -
Te mondd, ahogy isten
Adta mondanod, |
- Mint tücsöké nyáron -
Vész is ki dalod. |
(1877 júl. 24)