Arany János: PLEVNA
PLEVNA
A Haemus ormán s a Dunánál,
S az én múzsám - kisebb magánál -
| Ím, óriások harca foly: |
| A porba' játszik, ott dalol. |
Hát hol van a magasztos ének,
Hogy két világra zöngenének
| Mely a győzőt megilleti: |
| Neve méltó dicséreti? |
Hol a lant, melynek húrja váltson,
S a harc zaján is túlkiáltson:
| S ne a nagy tetteknél alább? |
| Csak diadalra!... csak tovább!..." |
Ki zsarnok volt s Európa réme,
S a népszabadság szent nevébe'
| Most ezt nagy rémtől menti meg, |
| Övé a zászló, mely lebeg. |
Mert így jutnak, idő lejártán,
Szabadsághoz, kik most a sárkány
| Magok a szerencsétlenek |
| Szemétől megszédültenek. |
Elvész, bizony, varázsa, bűve,
S ez a győzelmi zászló műve,
| Mikép hatalma megtörött, |
| Mely leng a vérmező fölött. |
Azért e zászlónak dicsőség!
Ha volna költő - volna Ő még,
| S magyar ajakról kétszeres!... |
| Kit vágyunk holtan is keres! |
De én lantom bágyadt idegjét
Habár olykor elhagyja szegjét
| Addig feszítni nem merem, |
| S unalmat űzni dalt terem. |
S nem szólok népem - a magyarhoz,
A szebb napnak, mit e vihar hoz,
| Tán meg sem ismerné szavam; |
| Örűlök csendesen, magam. |
Szabad, egy még érző tetemnek,
S e diadal-nap életemnek
| Sírig szeretni a honát: |
| Megaranyozza alkonyát. |
(1877 szept. 21)
