Arany János: RANGOS KOLDUS
RANGOS KOLDUS
Csak hiába! elmaradt az
Tudta nélkül nagy "fejlődés"
Demokrata lett az úrból,
Hát'szen úr ki más legyen, ha
| A világtól, aki vén: |
| Folyt le, s foly e sártekén. |
| A koldus meg rangra vágy, - |
| Többé nincs úr, se jobbágy? |
Másszor ő is csak szegény volt,
Nem is igen "ámbiálták"
Most közőlünk minden tízből
Sőt, ha így gazdálkodunk, még
| Nyomorult, szánt, megvetett; |
| Akkor ezt az életet: |
| Egy e szép pályán halad; |
| Többségben is lesz a had. |
Ne gondolj az utca-sarkra,
Aki ott áll, az nem koldus,
Könyörülj meg sántán, bénán:
("Ezerennyit" ígér a Könyv -
| Oh ne! édes olvasó: |
| Az szegény, szánnivaló; |
| Éhező gyermeknek adj: |
| Hanem ez uzsora nagy.) |
Koldus ő nagysága hozzád
(És ez egy nap sűrün fordul);
Kezdi bókon, hírlapon:
S míg kártyáját forgatod,
Hogy' fogadd el? nem tudod.
| Bekopogtat egy napon, - |
Kezdi bókon, hírlapon:
| Hogy olvasta rólad ezt, azt... |
| (Mert beküldte: Chevalier N. N.) |
Mutat ordót, bizonyítványt,
Ha vendég jön, azt kivárja,
Szemlesütve és zavartan
"Ily nagy úron mit segít az
| Köz- s magános levelet; |
| Négyszemközt marad veled: |
| Ülsz, mint vádlott a padon: |
| Én csekély szolgálatom?..." |
Erre ívet von ki zsebből,
S megmutatja, hogy hová kell
Ki Deákkal és Tiszával
"Mi jótékony célra?" kérded;
| Szép a kalligráfia, |
| A nevét beírnia, |
| Óhajt lenni egy lapon; |
| "Nemes a cél, mondhatom: |
Egy dicső ház végső sarja -
Nem lehet, ha birtok már nines,
Volt, igaz, még egy tenyérnyi:
No, meg Homburg, s a zsidóság...
| (Tudja: Várna, meg Mohács...) |
| Sem szijjgyártó, sem kovács. |
| De a rozsda és aszály... |
| Hanem a rang: az muszáj." |
Végre látod, az egészből
Fanyalogva mondod: "Itt van,
- Nem telik sok - pár tizes."
Te örűlsz, hogy így kiszurtad
Ő örűl, hogy a népkonyhán
| Hogy mi lóg ki: a "fizess!" |
- Nem telik sok - pár tizes."
Te örűlsz, hogy így kiszurtad
| (Ami nem volt) a szemét: |
| Meglesz mára az ebéd. |
(1877 júl. 27)
