Arany János: IV.
IV.
| Fordalá azonban a lelkiösméret |
"Boldogtalan ember, hajh! mit cselekedtél?
Mily nagy bolondságra, bűnre vetemedtél,
Hogy te nem sajnáltad az Isten áldását,
Amit Juci hozott, a - tepertős kását?
Egyél hát, ha van mit! Hanem ugy-e jobban
Esik bosszut állni? Most szemed szád koppan.
Ugy kell! ne az asszonyt nézted volna magát,
Hanem a kezében ételes fazokát!"
| "Hátha még nem késő; megpróbálom" ugymond. |
Lebocsátá mélyen a homályos kutba
És kiálta: "Csipd meg, feleségem Jutka!"
Meg is fogta Judit; legalább érezett
Férje a guzs végin valami nehezet,
És kezdé nagy üggyel vonni azt fölfelé,
Mert igen nehéz volt, majd megszakadt belé.
Mikor addig huzta, hogy már feleútban
Volt az a valami fölfelé a kútban,
Hol nem oly sötét volt, hol már jobban látszott:
"Uram! ne vigy..." még szeme is káprázott.
Hazudni nem illik, sose' volt kenyerem,
De ugy láttam, mint most, állitani merem...
Mi volt a kötélen? - egy rút fertelmes dög,
Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög!
Farka volt és szarva, lábain lókörme,
Egész teste gyapjas, háta pupos, görbe;
Legcsodálatosabb pedig az hogy félig
Csupa ősz a feje, másutt feketéllik.
| "Miféle szerzet vagy?" kiált Jóka, "mi vagy? |
"Jaj csak vissza ne lökj," amaz így könyörgött,
"Jaj csak húzz fel innét, én volnék az ördög!
Nem tudom, mi van itt, csak most került ide,
De, uttarcson! már is megőszűltem vele.
Húzz ki szegény ember, bizony megszolgálom,
Mert én ezt az izét soha ki nem állom."
| Monda pedig Jóka: "Felhuználak, földi: |
Csíklandós portéka a te barátságod:
Köszönöm az olyan cifra mulatságot.
Ámbár, annyi mint az - mindegy ördög nékem,
Rosszabb már nem lehetsz mint a feleségem:
Felhuzlak. De elébb kapard össze még ott
És hozd fel nekem az ételmaradékot."
| Felelt rá az ördög: "Ne kívánd vesztemet, |
Majd én belebúvok a király lyányába,
Ejtem azt ördöngös nehéz nyavajába,
Mindenféle borbély próbát teszen vele,
De egynek sem használ kenőfenő szere:
Akkor oda jösz te; kivánsz nagy jutalmat,
Összevetett-kas pénzt, vagy fél birodalmat
Többet is igérnek ha megorvosolod;
Te pedig azt bátran magadra vállalod,
Mert én, a te szódra, mindjárt eltávozom,
Másik királylányról másutt gondolkozom.
De onnat kibúni nem fogok szavadra,
Azért, édes öcsém, jól vigyázz magadra,
Mert csak egyszer adom magam a kezedbe,
Ródd a füled mellé, s vedd jól az eszedbe."
| Jóka ezt magának nem mondatta kétszer, |
És, hogy az alkuban ne essék galiba,
Áldomásra mentek, egy rossz gugyoriba.
Ott, kupec módjára, mintha venne marhát,
Jól megverte Jóka ördög bácsi markát,
Végre a sok lőre az inába szállott
S felbukék, mikor az egyességök állott.
