Arany János: Második ének
Hogy ő tanácsából megbomlott békesség;
Gondolá, mindenben árt késedelmesség,
De leginkább hadi dolgokban a restség.
De okosság nélkül, azért állhatatlan,
Ő minden dolgában volt igen oktalan,
Azért is rosszúl járt minden ő dolgában.
Mert avval kegyelmét nyerni reménylette,
Hogyha kaurokat addig megverhetné,
Vagy tőlök valamely kővárat nyerhetne.
Senkitől nem rejti, titkolja tanácsát,
Sőt kérkedik vala: lerontja bástyáját
És elvágja vitéz Túri Györgynek nyakát.
Valaki köthetett oldalára szablyát;
Így mindig bővité vezér az táborát,
Rövid nap számlála tízszer ezer szablyát.
Sok ágyúval, elég tűzi mesterséggel;
Időt nem mulatván sok ágyúlövéssel,
Kezdi Móre bástyát törni keménységgel.
Sáncolva, - szeretne lenni csak táborban.
Mint erős oroszlány nem késik barlangban,
Ha fekve találják gyors vadászok abban:
Vadászt halomban mar, erős hálókat bont,
Valamerre fordul, piros vért sokat ont;
Így cselekszik Túri, kit török had boszont.
Palotából kijő, mind híres vitézzel,
Törökre ráüte okos merészséggel,
Sokat bennek levág, vitéz keménységgel.
(Éjfélkor vala ez) s békével hortyognak;
Nem félnek Túritól, rá sem is gondolnak
Hogy a magyarok ily dolgot próbáljanak.
Bolond merészséggel sátort ottan vona,
Háromszáz janicsár körülötte hála,
Ezekre Túri György bátran rárohana.
Aga is álmából alighogy kiugrék,
Mert este vacsorán sok húzamost ivék,
Túri György vesztére nagy sokat esküvék.
Kiált segítséget, melyet vár Arszlántól,
Kiáltja társait a sátorok alól;
De mindennek nagyobb gondja van magáról.
Hogyha még Arszlánhoz táborba futhatna:
Ott éré Tót Balázs, s a fejét lecsapá,
S az ő szép sátorát a magyar megrablá.
Álomból halálba, nem is messze, ugrik;
Teli gégéjeből soknak a bor omlik,
Részegség jutalmát mindnyájan ott veszik.
Ki Arszlán vezérnek efelől hirt ada.
Haragjában csaknem ő kettészakada,
Gyorsan kétezerrel afelé szágulda.
Azért Arszlán vezér ottan nem találta;
De láta sok török vért ottan omolva,
Holttest, romlott sátor, sok hevert halomba.