Arany János: Ráadás
Ráadás
| Krónika! még mielőtt halhatlanságba repülnél, |
Őneki Morfeusz úr nem adott vala álmot ez éjen.
Űle pedig vízben nyakaiglan, s ülne talán még
E mai szent napon is, ha ki nem fogy a kortesi hordó
S a megye hajdúit kúthoz nem hajtja gyomorban
Forró Ethna-tüzök. De kifogyván a tele hordók,
S a megye hajdúját oda hajtván gyomra Vezúvja,
S megfogván a nehéz láncot, s húzván fel a vödröt -
Elszaladott. A tekintetes úr mélyebbre sülyedt le.
Hírül adá e csodát többeknek mégis. Ezek közt
Ármányos fickók voltak, kik a hétfejü sárkányt
Sem nagyon irtóztak voln' most felrántani. Így lőn
Hogy napfényre került jó Ingady, mellyet azonnal
Élvez is ott helyben, ha kemény fájdalmi fejének
Nem födik el szemeit vastag fátylával a kínnak.
"Merre lakom?" kérdé. "Kit tetszik kérdeni?" kérdék.
"Ingady táblabiró hogy merre lakik." - Haza vitték.
Otthon a tensasszony, látván hogy vízben eléggé
Meg van mosva, csak úgy víz nélkül mosta fejét meg.
Aztán párna közé fektette, mivel veszedelmes
Náthabetegség fogta elő, s lőn prószit! egészség!
Mindazonáltal még fölgyógyult volna, de nője
Orvost is hivatott és denique Ingady meghalt.
| Ingadynét tüstént megkéré Bende nejéül, |
Hónapi tartának. - Puha kis papucsának alatta
Boldogul élt hősünk még tíz vagy tízenegy évet,
Végre pedig meghalt. Siratá hűlt hamvait a fél
Utca, meg a kávés, meg a csaplár, csak nem a hív nő.
Még hátán feküdött, mikor ajtaja nagy kocogással
Hangot adott, úgy, mintha rokonja szegezne koporsót.
A kocogást esküdt okozá, függesztve idézvényt
Hajdani csínjáért, mit még Q-ban követett el.
| Ott, a halottas nép közepett, valamely zsebelésért |
