Arany János: AZ ÚJ GÖRÖG DALNOK
AZ ÚJ GÖRÖG DALNOK
Byron "Don Juan"-ja III. énekéből
1
Szigethazám, szigethazám!
Hol Sappho égett s énekelt,
Hol terme harc és bék' müve, -
Delos megállt és Phoebus kelt!
Hol Sappho égett s énekelt,
Hol terme harc és bék' müve, -
Delos megállt és Phoebus kelt!
| Örök nyár hint még rá sugárt, |
| De, napján kűl, minden leszállt. |
2
Skios múzsája s Teiosé, *
A hőskoboz, szerelmi lant,
Más parton él hírben, nem itt;
A hang, szülőföldén kihalt,
A hőskoboz, szerelmi lant,
Más parton él hírben, nem itt;
A hang, szülőföldén kihalt,
| Bár Eccho távolabb veti |
| Mint ősink "Boldog Szigeti". |
3
Néznek Marathonra a hegyek -
S Marathon a tengerre néz;
Ott álmodoztam egykor én
Hogy még Göröghon szabad lész:
S Marathon a tengerre néz;
Ott álmodoztam egykor én
Hogy még Göröghon szabad lész:
| Mert, állva perzsa sir felett, |
| Nem hittem szolga-létemet. |
4
Ült a király bérchomlokon,
Mely néz le Salamis fölé;
Ezrével ott lenn a hajók,
Had, nemzet-számra: - mind övé!
Mely néz le Salamis fölé;
Ezrével ott lenn a hajók,
Had, nemzet-számra: - mind övé!
| Megolvasá napköltekor - |
| De hol valának este, hol? |
5
Hol vannak ők? s hol vagy te is,
Hazám? Partod némán hever;
Nem zendül itt a hős koboz -
Nem dobban itt már hős kebel!
Hazám? Partod némán hever;
Nem zendül itt a hős koboz -
Nem dobban itt már hős kebel!
| S lantod, az oly soká remek, |
| Ily kézre száll-e, mint ezek? |
6
Még valami - ha nincs babér -
Bár szolganép közt, láncokon, -
Pirulni honfi módra, mint
E dalra most is homlokom;
Bár szolganép közt, láncokon, -
Pirulni honfi módra, mint
E dalra most is homlokom;
| Mert, haj! mi itt költői bér? |
| Pír a népér' - könny a honér'. |
7
Hát csak sirassuk jobb napunk?
S pirúljunk - Haltak őseink.
Add vissza, föld, kebeledből
Spartai elhunyt hőseink!
S pirúljunk - Haltak őseink.
Add vissza, föld, kebeledből
Spartai elhunyt hőseink!
| A háromszázból hármat adj: |
| És Thermopylaenk újra nagy! |
8
Mit? csend tovább? csend mindenütt?
Ah! nem; - a holtak hangja kél,
Mint távol omló zúgatag,
Felelvén: "Egy kezdjen, ki él -
Ah! nem; - a holtak hangja kél,
Mint távol omló zúgatag,
Felelvén: "Egy kezdjen, ki él -
| S megyünk, megyünk, vezessetek!" |
| Élőn kivűl, nincs más siket. |
9
Mind hasztalan; verj másik húrt;
Kelyhedre tölts Samos borát!
Harcot török csordákra bízz,
Vért neked ontson a borág!
Kelyhedre tölts Samos borát!
Harcot török csordákra bízz,
Vért neked ontson a borág!
| Ha! lám, alig hogy szólalál - |
| Mint érti sok vad bacchanál! |
10
Még dívik pyrrhi táncotok,
De hol a pyrrhi harcirend?
Feledségbe e kettő közűl
Mért a nemesbik lecke ment?
De hol a pyrrhi harcirend?
Feledségbe e kettő közűl
Mért a nemesbik lecke ment?
| Kadmos betűje fennvagyon - |
| De rabnak szánta-e, vajon? |
11
Samos borával tölts kehelyt!
Kedvetlen e tárgy, hagyjuk ezt!
Az ihleté Anakreont,
Ki szolgált - de Polykratest. -
Kedvetlen e tárgy, hagyjuk ezt!
Az ihleté Anakreont,
Ki szolgált - de Polykratest. -
| Térdünk ha szint' akkor hajolt, |
| A zsarnok mégis honfi volt. |
12
Lám, Chersonéz' tyrannja is
Szabadságnak hő bajnoka;
E tyrann Miltiades volt!
Oh! bár efféle zsarnoka
Szabadságnak hő bajnoka;
E tyrann Miltiades volt!
Oh! bár efféle zsarnoka
| Volna a jelennek! Láncai |
| Soká fognának oldani. |
13
Samos borával tölts kehelyt!
Bérces Sulin, s a pargai
Parton, van még egy faj, minőt
Szültek a dórok anyjai; *
Bérces Sulin, s a pargai
Parton, van még egy faj, minőt
Szültek a dórok anyjai; *
| S van hintve mag, ott valahol, |
| Kikben Herakles vére foly. |
14
Szabadságot franktól ne várj -
Ezek királya vesz, meg ad:
Miben süker reménye él,
Csak honfi kard, csak honfi had;
Ezek királya vesz, meg ad:
Miben süker reménye él,
Csak honfi kard, csak honfi had;
| Ozmán erő, latin cselek, |
| Megrontanák hős vértetek. |
15
Samos borával tölts kehelyt!
Árnyékba' lejtnek szűzeink -
Ím mint ragyog dicső szemök;
De, nézve lángzó szépeink,
Árnyékba' lejtnek szűzeink -
Ím mint ragyog dicső szemök;
De, nézve lángzó szépeink,
| Enyém forró könnyekben ég; |
| E kebleket rab szopja még! |
Tégy Sunium * párkányira,
Hol senki, mint én, s a habok
Hallgassuk egymást búgni, míg
Dallal, mint hattyu elhalok;
Hol senki, mint én, s a habok
Hallgassuk egymást búgni, míg
Dallal, mint hattyu elhalok;
| Hon nem hazám, mely láncot hord - |
| Csapd földhöz a samosi bort! |
(1845, 1853)
