Arany János: CHINAI DALOK
CHINAI DALOK
Angolból
I
A SZÉP HORGANYTŰ
1
Tavasszal, mikor a fűfa zöldelt,
Hajnal hasadtakor esett,
Hogy szép horganytűm elveszett.
Oh jaj nekem! Ejhaj!
Hajnal hasadtakor esett,
Hogy szép horganytűm elveszett.
| El, el! igazán elveszett! |
2
Az én horganytűm elveszett:
Ki fia volt az a diák,
Ki szép horganytűm felvevé?
(Valaki fölvette bizony.)
Oh jaj nekem! Ejhaj!
Ki fia volt az a diák,
Ki szép horganytűm felvevé?
(Valaki fölvette bizony.)
| Fel, fel! fölvette valaki! |
3
Akárki lelte meg tűmet,
Ha nékem visszaadja azt,
Meghálálom jóságtokat.
Oh jaj nekem! Ejhaj!
Ha nékem visszaadja azt,
Meghálálom jóságtokat.
| Meg én! meg én! igazán meg én! |
4
Meghálálom jóságtokat,
Bár, ha tudná apám, anyám,
Összetörné a csontomat,
Oh jaj nekem! Ejhaj!
Bár, ha tudná apám, anyám,
Összetörné a csontomat,
| Össze! igazán össze ám! |
5
Összetörhetnék csontomat,
Letéphetnék a húsom is:
Meg nem másíthatnák szivem.
Oh jaj nekem! Ejhaj!
Letéphetnék a húsom is:
Meg nem másíthatnák szivem.
| Nem azt! nem azt, igazán nem azt! |
6
Meg nem másíthatnák szivem,
Mert halva bár, a sírban is,
Mindig csak azt akarnám.
Oh jaj nekem,! Ejhaj!
Mert halva bár, a sírban is,
Mindig csak azt akarnám.
| Azt én! de azt! Valóban azt! |
7
Mind azt akarnám sírban is.
Tizenöt esztendős vagyok:
S még nem szerettem eddig.
Oh jaj nekem! Ejhaj!
Tizenöt esztendős vagyok:
S még nem szerettem eddig.
| Nem én! nem én! nem, igazán! |
8
Még nem szerettem mostanig.
Ha megtudnák a jegyesemék,
Válópört kezdenének.
Oh jaj nekem! Ejhaj!
Ha megtudnák a jegyesemék,
Válópört kezdenének.
| Azt ők, de azt! valóban azt! |
9
Válópöröm megkezdenék,
Mindjárt nem kellenék nekik
S férjhez mehetnék máshoz.
Oh jaj nekem! Ejhaj!
Mindjárt nem kellenék nekik
S férjhez mehetnék máshoz.
| De férjhez ám! férjhez bizony! |
II
A TŐR
1
Egyedűl volt szobájában az asszony,
Szíve erősen vert félelmében,
Szóla kedvesének, intve hangosan:
"Ne jőj be, úgymond, férjem nyomon van,
A férjem, úgymond, nyomon van.
Szíve erősen vert félelmében,
Szóla kedvesének, intve hangosan:
"Ne jőj be, úgymond, férjem nyomon van,
| Turr -r -r - iko - iko - i - ja! |
| Turr -r -r - iko - iko - i - ja! |
| Turr - i - ja! |
2
"Mult éjjel is kikaptam már erősen;
Ma reggel, épen víradatkor,
Köszörűlte fényes tőrét;
Bosszut szomjaz, fölkeres ahol talál,
Bosszút ám, és fölkeres ahol talál.
Ma reggel, épen víradatkor,
Köszörűlte fényes tőrét;
Bosszut szomjaz, fölkeres ahol talál,
| Turr -r -r - iko - iko - i - ja! |
| Turr -r -r - iko - iko - i - ja! |
| Turr - i - ja! |
3
"Tested gyöngéd, erőd csekély:
Ilyen ifjan hogy lehetne
Elveszítni drága élted'! Futni hát? Mit ér?
Ah, nehéz már kikerűlni sorsodat.
Bizony nehéz kikerűlni sorsodat"
Ilyen ifjan hogy lehetne
Elveszítni drága élted'! Futni hát? Mit ér?
Ah, nehéz már kikerűlni sorsodat.
| Turr -r -r - iko - iko - i - ja! |
| Turr -r -r - iko - iko - i - ja! |
| Turr - i - ja! |
4
Mond a kedves: "Nem hallottad édesem,
Hogy Huang-tsao hajdan, élete folytán
Nyolcmillió embert megölt? Azért én
Nem félek a gyilkos tőr villogásitól.
A gyilkos tőr villogásitól."
Hogy Huang-tsao hajdan, élete folytán
Nyolcmillió embert megölt? Azért én
Nem félek a gyilkos tőr villogásitól.
| Turr -r -r - iko - iko - i - ja! |
| Turr -r -r - iko - iko - i - ja! |
| Turr - i - ja! |
5
"Csak meghal, aki száz évig elélt is.
A fa is megvénül és lombja lehull.
Mint azok, úgy én is vissza kell hogy adjam
Éltem' az árnyékok birodalmának.
S kísértetté lennem, de a legbűvösebbé."
A fa is megvénül és lombja lehull.
Mint azok, úgy én is vissza kell hogy adjam
Éltem' az árnyékok birodalmának.
| Turr -r -r - iko - iko - i - ja! |
| Turr -r -r - iko - iko - i - ja! |
| Turr - i - ja! |
III
WANGNÉ ASSZONY
Fátyolos ablakon kívűlről
Hallatszott egy szomszéd halk kopogtatása.
A leány benn kiálta: ki az?
"A szomszédja Wangné."
Wangné bement az ajtón s leült egy magas székre.
Hallatszott egy szomszéd halk kopogtatása.
A leány benn kiálta: ki az?
"A szomszédja Wangné."
Wangné bement az ajtón s leült egy magas székre.
| Hajahaj! |
| Leány. "Nagyon fitymálva bánik velem, hogy nem jő |
| gyakrabban szegény lakomba." |
Belehellé a szépítőszerek illatát,
Lefordítá a piros damaszk ágyterítőt,
Ránézett a leányra,
S észrevette, hogy összeesett és csupa árnyék.
| Hajahaj! |
| Wangné (szóval). No kisasszony, hát hogy érzi |
| magát mostanában? |
| Leány (dalol). Mostanában nincs semmi életerőm; |
És semmi étvágyam ételeimhez,
Tea és étel iránt oly undort érzek, hogy csak nehezen
vehetem be. Hajahaj!
| Wangné (szóval). Hivjak egy orvost, aki megnézze? |
| Leány (dalol). Nem hivok én, nem kell nekem. |
| kifaggatna, |
| Wangné (szóval). Hivjak-é egy buddha papot? |
| Leány. Nem hivok én azt se, nem kell nékem az se. |
S én félek a csengés-bongástól. Hajahaj!
| Wangné (szóval). Hivjak-é egy láma-papot? |
| Leány. Nem hivatok azt se, nem kell nékem az se. |
S én félek a dúdolás-gajdolástól. Hajahaj!
| Wangné(szóval). Hivjak-é hát ördögűzőt? |
| Leány. Nem hivatok azt se, nem kell nékem az se. |
S én félek a bűtől bájtól. Ej haj!
| Wangné (szóval). Hát ez se kell, hát az se kell? |
| Leány. Harmadhóban, ah! a harmadhóban, |
Mikor a borsóvirág nyilt,
És a fűzfa zöldje hajtott,
Egy legénnyel találkoztam, tavaszi sétája közben.
| Wangné (szóval). Séta, vagy nem: mi dolga volt vele? |
| Leány. Ő szeret, mert szép lány vagyok, |
Szóltam hozzá szerelmesen egyet-kettőt. Ejhaj!
| Wangné (szóval). Szerelmesen, vagy nem: |
| Leány. Apám hetvennyolc esztendős, |
Egy cseppet sem félek egyiktől is. Ejhaj!
| Wangné (szóval). Hát a bátyád s ángyad nem félsz, hogy |
| megtudja? |
| Leány. Bátyám ritkán van itthon. |
Úgy hát e kettőtől nem félek. Ejhaj!
| Wangné (szóval). Hát nővéreidtől nem félsz, hogy |
| megtudják? |
| Leány. A néném és közöttem nincs sok (kor) |
| különbség; |
S mi ketten egy véleményen vagyunk. Ejhaj!
| Wangné (szóval). No, mit kiván tehát? |
| Leány. Oh édes Wangné, úgy tekintem mint második |
| anyámat (térdre esik). |
| ezt a dolgot. Ejhaj! |
| Wangné (szóval). De hátha nem lehet sikerrel |
| végrehajtani? |
| Leány. Ha nem lehet: meghalok keservemben. |
| Ejhaj! |
IV
Egy fiatal nőnek férje az első hónapban elmegy a háborúba és a tizenkettedikben jő haza. Fájdalmát, aggodalmát 12 hosszú versszakban panaszolja el, minden hónapra egy versszak esvén.
1-SŐ HÓ
Ujév első hónapja van,
Férjem háborúba készül;
Megy harcolni a határra.
A kivilágitás nem gyönyör nekem.
Ivét, nyilát készítgetem, hát hirtelen dobszót hallok, lármát és zsivajt az utcán.
Férjem holmiját rendezve, hogy' vehettem voln' időt, hogy kimenjek és nézzem azt?
Több ruhát csináltam néki, megtüzdeltem a zekéit s köntösét
Varrás közben könnyem omlott bőven azokra.
Elváláskor számtalan sohaj kél, mint vihar csendes időre, hogy elszakadtam hirtelen.
Oh kedves uram, el kell válnunk!
Mikor leszünk együtt megint? - - - -
Férjem háborúba készül;
Megy harcolni a határra.
A kivilágitás nem gyönyör nekem.
Ivét, nyilát készítgetem, hát hirtelen dobszót hallok, lármát és zsivajt az utcán.
Férjem holmiját rendezve, hogy' vehettem voln' időt, hogy kimenjek és nézzem azt?
Több ruhát csináltam néki, megtüzdeltem a zekéit s köntösét
Varrás közben könnyem omlott bőven azokra.
Elváláskor számtalan sohaj kél, mint vihar csendes időre, hogy elszakadtam hirtelen.
Oh kedves uram, el kell válnunk!
Mikor leszünk együtt megint? - - - -
12-IK HÓ
Itt a tizenkettedik hó.
Lámpabelem az este szép lótuszvirágot mutatott.
A szarka csörgött: azt hiszem, most már viszont kell látnom őt.
Zaj van az ajtó előtt kinn.
Férjem hazajött!
Most száll le nyergéből! Leugrik lováról!
Jó férj az enyém! Nem szegte szavát.
Igazi derék férj!
A tört tükör most újra ép.
De nem csak férjem jött haza a messze földről.
Az életkedv is, " a forrás sárkánya", hogy lemossa szerelmi betegségemet.
Örömömben szólni sem tudok!
Az aranyhímes függönyök alatt kicseréljük szívünk gondolatait.
Csak igaz a példabeszéd:
"Több öröm egy visszatérés messziről, mint egy új házasság."
Lámpabelem az este szép lótuszvirágot mutatott.
A szarka csörgött: azt hiszem, most már viszont kell látnom őt.
Zaj van az ajtó előtt kinn.
Férjem hazajött!
Most száll le nyergéből! Leugrik lováról!
Jó férj az enyém! Nem szegte szavát.
Igazi derék férj!
A tört tükör most újra ép.
De nem csak férjem jött haza a messze földről.
Az életkedv is, " a forrás sárkánya", hogy lemossa szerelmi betegségemet.
Örömömben szólni sem tudok!
Az aranyhímes függönyök alatt kicseréljük szívünk gondolatait.
Csak igaz a példabeszéd:
"Több öröm egy visszatérés messziről, mint egy új házasság."
(A 70-es évekből)
