Arany János: 1
1
Megszünt a vigadók nesze,
Mogorván űl az ősi vár
Mint élet-unt vén remete,
És, melybe visszasűlyede,
Rossz kedvét nem zavarja már
Harsány zene, csengő pohár.
Szellős fokán nagy, fekete
Ágyuk lomhán könyöklenek,
Hogy a ledörgött éljenek
Heve után hűtőzzenek;
Érc ajkuk többé nem rivalg,
Végső morajjok is kihalt;
Sőt már a visszhang is pihen,
Mely összetorlott bérceken
- Hol a felhőnek fészke van,
S a völgyben, ott, hol Vág folyam
Őrült kacajjal elrohan -
Dörgésöket fel és alá,
Mint könnyü labdát, vagdalá.
Az elriasztott néma csend,
Tanyáján, újra megjelent,
Felütni sátrát Budetin
Mohos, sötét párkányzatin,
És a szokatlan zaj után
Visszafoglalt uralma tán
Még teljesebb lön, mint előbb,
A kézfogási nap előtt.
Bástyán az őrvitéz, ha vált,
Szótlan tovább megy, nem kiált.
Falai közt a többi nép
- Bár a kidőzsölt lakoma
Eszökre bélyeget nyoma-
Lassan beszél s lábhegyre lép:
Mert, bár agyán bor gőze van,
Ki merne szólni hangosan,
Ki merne zajt emelni, ha
Nyugodni tért a vár ura?!
Mogorván űl az ősi vár
Mint élet-unt vén remete,
És, melybe visszasűlyede,
Rossz kedvét nem zavarja már
Harsány zene, csengő pohár.
Szellős fokán nagy, fekete
Ágyuk lomhán könyöklenek,
Hogy a ledörgött éljenek
Heve után hűtőzzenek;
Érc ajkuk többé nem rivalg,
Végső morajjok is kihalt;
Sőt már a visszhang is pihen,
Mely összetorlott bérceken
- Hol a felhőnek fészke van,
S a völgyben, ott, hol Vág folyam
Őrült kacajjal elrohan -
Dörgésöket fel és alá,
Mint könnyü labdát, vagdalá.
Az elriasztott néma csend,
Tanyáján, újra megjelent,
Felütni sátrát Budetin
Mohos, sötét párkányzatin,
És a szokatlan zaj után
Visszafoglalt uralma tán
Még teljesebb lön, mint előbb,
A kézfogási nap előtt.
Bástyán az őrvitéz, ha vált,
Szótlan tovább megy, nem kiált.
Falai közt a többi nép
- Bár a kidőzsölt lakoma
Eszökre bélyeget nyoma-
Lassan beszél s lábhegyre lép:
Mert, bár agyán bor gőze van,
Ki merne szólni hangosan,
Ki merne zajt emelni, ha
Nyugodni tért a vár ura?!
