Arany János: KEVEHÁZA 1853
KEVEHÁZA 1853
1
Mért vijjog a saskeselyű?
Mért szállong a turul s ölyű,*
Hadintéző, baljós madár,
Széles Dunának partinál? -
Azér' szállong turul s ölyű,
Mert holnap ilyenkor, halott,
Százezrivel fog veszni ott.
Mért szállong a turul s ölyű,*
Hadintéző, baljós madár,
Széles Dunának partinál? -
| Azér' vijjog a keselyű, |
Mert holnap ilyenkor, halott,
Százezrivel fog veszni ott.
Ragadozó madár, a sólymok, vagy keselyűk fajából: hihetően torol vagy toroly (tor-öly?) a holt testekeni lakmározástól; mint karoly, talán mert a karra száll. A. J.
2
Széles Dunán túl és innét,
Nem gyűl hiába ennyi nép:
Túl napnyugat, innen kelet
Néznek kemény farkasszemet.
Holnap habod vértől kiönt,
Holnapután könny neveli:
Anyák keserves könnyei.
Nem gyűl hiába ennyi nép:
Túl napnyugat, innen kelet
Néznek kemény farkasszemet.
| Áradj folyam, ma vízözönt, |
Holnapután könny neveli:
Anyák keserves könnyei.
3
Nem áradott meg a folyó,
Megússza bármi kis hajó,
De túl Makrin * és Detre * szász
Gond nélkül vígad, éjszakáz.
Huntól ne félj: hajója nincs."
Cseng a pohár, és Százhalom *
Egy messzedöngő vígalom.
Megússza bármi kis hajó,
De túl Makrin * és Detre * szász
Gond nélkül vígad, éjszakáz.
| "Itt a kehely, igyál, kocints! |
Cseng a pohár, és Százhalom *
Egy messzedöngő vígalom.
Római vezér, máskép Matrinus, Pannónia kormányzója. A. J.
A vashomlokú vagy halhatatlan veronai Detre, ki Macrin segítségére jött. A. J.
Ma Bata hegység, a Duna jobb partján. A. J.
4
Sokféle nép ott összegyűlt,
Sok zagyva nyelv egybevegyűlt,
Sokféle arc, sokféle mez,
Páncél, sisak, kézíj, tegez.
Szürr, * kelta hozza táborát:
Tengerfövény ezeknek száma:
Gyüszű nekik Potenciána. *
Sok zagyva nyelv egybevegyűlt,
Sokféle arc, sokféle mez,
Páncél, sisak, kézíj, tegez.
| Alán, herul, gót, longobárd, |
Tengerfövény ezeknek száma:
Gyüszű nekik Potenciána. *
Így írám a scyrri nép nevét. A. J.
Római város, Bata helység körül, a Duna partján. Sáncai ma is láthatók. A. J.
5
"Itt a pohár: igyál, kocints!
A hún elűlt: hajója nincs."
Makrin kiáltja: "Tölts belé!"
Mig Detre járja kétfelé.
Te római, jobban vigyázz;
Tánc és ital megárt, ha sok:
Kerted alatt a farkasok.
A hún elűlt: hajója nincs."
Makrin kiáltja: "Tölts belé!"
Mig Detre járja kétfelé.
| Ne bízakodj' el Detre szász! |
Tánc és ital megárt, ha sok:
Kerted alatt a farkasok.
6
Kelen * táján, a hegy megett,
Borúlni látom az eget;
Kelen körűl setét a föld,
Mozdúlni látom a mezőt:
Minden füszál egy kelevéz,
S a hűvös éj hő szellete
Százezerek lehellete.
Borúlni látom az eget;
Kelen körűl setét a föld,
Mozdúlni látom a mezőt:
| Minden porszem egy-egy vitéz, |
S a hűvös éj hő szellete
Százezerek lehellete.
Kelenhegy, a vén Gellért, Kelenföld a térség alatta. A. J.
7
Kemény Keve ott a vezér,
Hadával ím a parthoz ér;
Széles a víz, mély a folyó:
Nincs rajta hid, nincsen hajó.
Hajó volna, elűlne az,
Ennyi sok nép amerre lép,
Hajlik a part, miként a jég.
Hadával ím a parthoz ér;
Széles a víz, mély a folyó:
Nincs rajta hid, nincsen hajó.
| S hid volna bár: ledűlne az, |
Ennyi sok nép amerre lép,
Hajlik a part, miként a jég.
8
Parancsolá hún fejdelem:
Minden tömlő üres legyen;
S mit ő kiad, mit ő beszél,
Nem tréfaszó, nem puszta szél.
Nem ittál ennyi bort soha;
Igyál és tartsd nagy hátadat:
Szállitsd keresztül a hadat.
Minden tömlő üres legyen;
S mit ő kiad, mit ő beszél,
Nem tréfaszó, nem puszta szél.
| "Igyál, igyál, te vén Duna! |
Igyál és tartsd nagy hátadat:
Szállitsd keresztül a hadat.
9
Sötét az éj: elig-elig
Hogy a vizfény fehérelik;
Csendes a táj; alig-alig
Hogy a folyamzugás hallik:
Majd elborúlnak a habok:
Komor felleg, gyászfeketén,
Úsz a folyam terűletén.
Hogy a vizfény fehérelik;
Csendes a táj; alig-alig
Hogy a folyamzugás hallik:
| De majd a víz jobban zubog, |
Komor felleg, gyászfeketén,
Úsz a folyam terűletén.
10
Tömlőkön ott a hős Keve
Hadával igy átalkele,
Miért a hegy, miért a sik
Kelenföldének mondatik.
Amerre a Duna megyen."
És halkal, mint az éji köd,
Ereszkednek a part mögött.
Hadával igy átalkele,
Miért a hegy, miért a sik
Kelenföldének mondatik.
| "Lassan, fiúk! lábujjhegyen! |
És halkal, mint az éji köd,
Ereszkednek a part mögött.
11
Nem gondolá Makrin vezér,
Hogy már nyakában a veszély;
Ingyen se véli Detre szász,
Hogy feje fölött ég a ház.
Lángok közől kardélba jut;
Lerontva és fegyverre hányva
A nagy város, Potenciána.
Hogy már nyakában a veszély;
Ingyen se véli Detre szász,
Hogy feje fölött ég a ház.
| Tüz van, tüz van! - de aki fut, |
Lerontva és fegyverre hányva
A nagy város, Potenciána.
12
Kő nem maradt másik kövön,
Nem csecsszopó anyaölön;
De távol még a völgyi harc
Fel-felsivít, meg elviharz.
Egymás szavát nem érti meg:
Barát baráttal szembe ví;
Gót és alán és római.
Nem csecsszopó anyaölön;
De távol még a völgyi harc
Fel-felsivít, meg elviharz.
| A zagyva nép, kevert tömeg, |
Barát baráttal szembe ví;
Gót és alán és római.
13
Ó. bár fedezné még sötét
A hajnalcsillag üstökét!
Ó! a nap is bár még soká
Emelné fényes homlokát!
Holtak között a hún vezért,
S elképedő, bomlott hadat;
Mely győzedelmétől szalad!
A hajnalcsillag üstökét!
Ó! a nap is bár még soká
Emelné fényes homlokát!
| Ne hozna bút, ne látna vért: |
S elképedő, bomlott hadat;
Mely győzedelmétől szalad!
14
Kemény harcos a Detre szász:
Nem tőle jött hunokra gyász;
Éles a Makrin fegyvere,
Nem bánta azt erős Keve;
Húnok közől sebhette íj,
És elborítá szertelen
Nyilzápor a vak éjjelen.
Nem tőle jött hunokra gyász;
Éles a Makrin fegyvere,
Nem bánta azt erős Keve;
| Őtet, - hadúr * akarta így! - |
És elborítá szertelen
Nyilzápor a vak éjjelen.
Fölösleges említnem, hogy e nevet adták újabb költőink a magyarok istenének A. J.
15
Melyet midőn a hegytetőn
Jó Detre szász eszébe vőn,
Mint hullámot a sziklagát,
Visszanyomá futó hadát.
Keresztbe fogva nem henyél:
Egy vége szúr, más vége üt,
Tör, zúz, seper, dönt mindenütt.
Jó Detre szász eszébe vőn,
Mint hullámot a sziklagát,
Visszanyomá futó hadát.
| Kezében a nagy dárdanyél |
Egy vége szúr, más vége üt,
Tör, zúz, seper, dönt mindenütt.
16
Sokat leölt az éji harc,
Porba borult sok büszke arc:
De, mint hullám hullámra kél,
Jár a halotton, aki él.
Az élőknek egy híja sincs,
Mindenfelől a hegyközön
Új had tolong, új népözön.
Porba borult sok büszke arc:
De, mint hullám hullámra kél,
Jár a halotton, aki él.
| És bár a holtnak száma nincs |
Mindenfelől a hegyközön
Új had tolong, új népözön.
17
Hej Béla, most, hej Kadosa,
Kemény tánc lesz ez a tusa!
Barna hajú szép hunfiak,
Mi haszna még a gyors nyilak!
Tárnokvölgye * bealkonyul:
Zászlótokon lecsüngve áll,
Nem repdes a turulmadár. *
Kemény tánc lesz ez a tusa!
Barna hajú szép hunfiak,
Mi haszna még a gyors nyilak!
| Bár tőlük a nap elborul, |
Zászlótokon lecsüngve áll,
Nem repdes a turulmadár. *
Érd helység körül. A. J.
Csatavesztés jele, ha turulos zászló nem lobogott vígan, hanem a rúdjára lefüggött. A. J.
18
"Előre hún, Nimród fia! *
Meg kell nekünk itt halni ma:
A vészbanyák * ott fenn vadul
Csikorganak, s nem jő Hadur.
Utoljára kemény vasad,
Hogy sok vitézt küldhess levágva
Szolgáidul a másvilágra." *
Meg kell nekünk itt halni ma:
A vészbanyák * ott fenn vadul
Csikorganak, s nem jő Hadur.
| Előre hát, úgy forgassad |
Hogy sok vitézt küldhess levágva
Szolgáidul a másvilágra." *
Minden hazai krónikák szerint. A. J.
Ily, számra nézve három, s a csata kimenetelét intéző, csodás némberekről is látszik tudni valamit a hun - magyar hitrege - legalább külföldi mondák szerint. A. J.
Harcos hajlamaikat nem kevéssé táplálta azon meggyőződés, miszerint mindazok, kiket a csatatéren leölnek, őket a másvilágon szolgálni fogják. Toldy F.: Magyar Irod. Tört. (1851) A. J.
19
Két kézre ví jó Kadosa,
Csillog-villog nagy pallosa:
Körül-körül hős Béla vág,
Omlik-bomlik a sokaság.
Hull a porond helyébe más;
Vagy mint a hab meg' összecsap:
Úgy összefoly megint a had.
Csillog-villog nagy pallosa:
Körül-körül hős Béla vág,
Omlik-bomlik a sokaság.
| De, mint ha ki fövénybe ás, |
Vagy mint a hab meg' összecsap:
Úgy összefoly megint a had.
20
Hiába vítt jó Kadosa,
Homályba száll fénylő vasa;
Őtet, kivel nem birna száz,
Lebirkozá vad Detre szász;
Nehéz ostrommal dönti meg;
Mint egy toronyt, mely egyedül
Sokáig állt, amig ledül.
Homályba száll fénylő vasa;
Őtet, kivel nem birna száz,
Lebirkozá vad Detre szász;
| Mig Béla hőst a nagy tömeg |
Mint egy toronyt, mely egyedül
Sokáig állt, amig ledül.
21
Hej! nem hamar lesz az, midőn
Szilaj ménes fut e mezőn;
Soká lesz, mig új gyökeren
Fű és virág itt megterem.
Súlyos had óriás nyoma,
Ki egyet toppantott, s ehol!
Egy emberöltő nincs sehol.
Szilaj ménes fut e mezőn;
Soká lesz, mig új gyökeren
Fű és virág itt megterem.
| A széles völgy egy lábnyom: a |
Ki egyet toppantott, s ehol!
Egy emberöltő nincs sehol.
22
Százhúsz ezer * jó hún halott
S két annyi ellenség van ott;
Nem ellenség, mind vérrokon:
Vérök vegyest foly a fokon.
Erőtelen mindkét erő,
Győztes, legyőzött, - mint ahogy
Két birkozó egymásra rogy.
S két annyi ellenség van ott;
Nem ellenség, mind vérrokon:
Vérök vegyest foly a fokon.
| Ki a vesztes? ki a nyerő? |
Győztes, legyőzött, - mint ahogy
Két birkozó egymásra rogy.
A hazai krónikák a hunok veszteségét 125 000-re, a szövetséges hadakét 300 000-re teszik. A. J.
23
Őket, az ég átellenén,
A két hajnal harcban lelé;
S mire megoszlott a csata,
Már visszajött az éjszaka.
Pihegve a síkon marad:
Míg Detre és győzelmi társa
Elég erősek - a futásra.
A két hajnal harcban lelé;
S mire megoszlott a csata,
Már visszajött az éjszaka.
| A hún, mikép földhöz vert vad, |
Míg Detre és győzelmi társa
Elég erősek - a futásra.
24
"Hol egy paripa, mint a téj?
Másik fekete, mint az éj?
Kövér, hibátlan harci ló:
Ezt kívánja Hadúr s Manó." *
Lobog, ropog az áldozat,
Füstjétől az ég tetején
Piroslik nagy éjszaki fény.
Másik fekete, mint az éj?
Kövér, hibátlan harci ló:
Ezt kívánja Hadúr s Manó." *
| Ősz Torda im kettőt hozat: |
Füstjétől az ég tetején
Piroslik nagy éjszaki fény.
Manó vagy Ármány a rossz szellem: a gonosz elem képviselője. A. J.
25
"Szép hún anyák hős magzati,
Ne essetek bánatba ti:
Ármánynak a bosszú elég,
S Hadur mosolyogva néz felénk!
A holtakat temessük el,
Nehogy haragja döghalált
Eresszen ránk, ostor gyanánt."
Ne essetek bánatba ti:
Ármánynak a bosszú elég,
S Hadur mosolyogva néz felénk!
| De, mielőtt új napja kel, |
Nehogy haragja döghalált
Eresszen ránk, ostor gyanánt."
26
Táltos * szavát igyen veszik -
S a fél tábor temetkezik:
Temeti a másik felét,
Dombbal fedi nyugvó helyét:
Temérdek földet összehord;
Tölcséres a domb, és középen
Sok halott ég máglyák tüzében. *
S a fél tábor temetkezik:
Temeti a másik felét,
Dombbal fedi nyugvó helyét:
| Külön-külön egy-egy csoport |
Tölcséres a domb, és középen
Sok halott ég máglyák tüzében. *
Bendeguz atyja, tulajdonkép kádár vagy bíró szavát ígyen veszik - itt táltos vagy pap. A.J.
Mind arra, mi itt a temetkezésről mondatik, lásd Lutzenbacher akadémiai előadását: A pogány magyar sirok-ról. (Akad. Ért.; 1847. IX. szám.) A. J.
27
Széles az éj köröskörül,
Tárnokvölgye belémerül,
De hosszában, de széltiben
Sok tűz lobog egyszeriben.
Vélné, hogy a menny csillagi:
Közötte sűrü népgomoly
Sürög-forog, mint hangyaboly.
Tárnokvölgye belémerül,
De hosszában, de széltiben
Sok tűz lobog egyszeriben.
| Távol ha nézné valaki, |
Közötte sűrü népgomoly
Sürög-forog, mint hangyaboly.
28
Szép a halál a harcmezőn,
Valaki ott meghal dicsőn:
Bajtársi őt pajzson viszik,
Ijját, tegzét mellé teszik;
Fényes, fehér tüzláng emészt;
Három követ, s azonfelűl
Halmot raknak reá jelűl.
Valaki ott meghal dicsőn:
Bajtársi őt pajzson viszik,
Ijját, tegzét mellé teszik;
| Mellette bárdot, kelevézt |
Három követ, s azonfelűl
Halmot raknak reá jelűl.
29
De hős Kevét nagy sokaság,
S Bélával egyben Kadosát,
Az ország utjához közel *
És a halomtetőre jelt
Magas kősziklából emelt,
Mig ajkain a tenger népnek
Búsan búgott lassú gyászének.
S Bélával egyben Kadosát,
Az ország utjához közel *
| Egy domb alá temette el. |
Magas kősziklából emelt,
Mig ajkain a tenger népnek
Búsan búgott lassú gyászének.
Ma is látható római út. (Lutzenbacher.) A. J.
30
Örökre hát a vérmezőn
Bátor Kevének háza lőn;
Hol ő hadával nyúgoszik,
A temetőt így nevezik.
Jő-megy mikép vándor madár;
De egy sem költi fel Kevét, -
De egy sem oltja ki nevét.
Bátor Kevének háza lőn;
Hol ő hadával nyúgoszik,
A temetőt így nevezik.
| Év, év után gyorsan lejár, |
De egy sem költi fel Kevét, -
De egy sem oltja ki nevét.
31
Harmadnap a hunok hada,
Mint új vihar, feltámada;
Harmadnapon kürtödbe fúsz
Torda fia, hős Bendegúz!
Szellő vígan lebegteti,
Hogy a turul repdes belé -
Nyugot felé, nyugot felé!
Mint új vihar, feltámada;
Harmadnapon kürtödbe fúsz
Torda fia, hős Bendegúz!
| Zászlóidat a keleti |
Hogy a turul repdes belé -
Nyugot felé, nyugot felé!
32
Nem messze van már Cezumór, *
Ott éri ő Makrint utól;
Hadával a Hunbércre hág:
Onnan zúg le a sokaság.
Fényében megfogyatkozik.
Elrejti szép ábrázatát:
Ne lássa e szörnyű csatát.
Ott éri ő Makrint utól;
Hadával a Hunbércre hág:
Onnan zúg le a sokaság.
| A déli nap megváltozik, |
Elrejti szép ábrázatát:
Ne lássa e szörnyű csatát.
Cetium vagy Cetii murus (Zeiselmauer) római város, Bécsen túl, melyet hazai krónikáink Cesunaur, Cesumaur, Kesmaur névvel irnak s én ezekből lágyítám a Cezzumór. Nem messze tőle, délkeleti irányba, a Mons Comagenus, vagy Comanus, Hunesberg vagy Chunisber: Kunbérc. A. J.
33
Fényes delet éjszürkület
Váltá fel a küzdők felett,
Rémes homályban dúl a harc,
Haragosabb lesz minden arc,
Az ellenség ritkulva fogy,
S hegyről alá vérzuhatag
Hömpölygeti a holtakat.
Váltá fel a küzdők felett,
Rémes homályban dúl a harc,
Haragosabb lesz minden arc,
| Ám isten úgy akarta, hogy |
S hegyről alá vérzuhatag
Hömpölygeti a holtakat.
34
Szórja nyilát hős Bendegúz,
Ivet nem is hiába húz;
Csörög-csattog szélvész gyanánt,
Kardot nem is hiába ránt.
Irgalmatlan repeszti szét;
Míg gyors nyilát az ívnek hurja
Szász Detre homlokába furja.
Ivet nem is hiába húz;
Csörög-csattog szélvész gyanánt,
Kardot nem is hiába ránt.
| Kardjával ő Makrin fejét |
Míg gyors nyilát az ívnek hurja
Szász Detre homlokába furja.
35
Utoljára lőn az, hogy ott
Makrinnak a nap elfogyott!
Majd megteli vidám sugár:
De Makrin azt nem látja már.
Ha taglót érez homloka,
Megrendűl a csapás miatt -
S kettétöri a vas nyilat.
Makrinnak a nap elfogyott!
Majd megteli vidám sugár:
De Makrin azt nem látja már.
| Ám Detre hős, mint egy bika, |
Megrendűl a csapás miatt -
S kettétöri a vas nyilat.
36
Add meg magad, jó Detre szász!"
- Nem én soha, mig élve látsz.
"Add meg magad kegyelemre!"
- Nem én soha, szégyenszemre.
Ha tépik nagy komondorok:
Majd erre, majd amarra csap, -
Homlokában a vasdarab.
- Nem én soha, mig élve látsz.
"Add meg magad kegyelemre!"
- Nem én soha, szégyenszemre.
| S mint a szelindek hogy forog, |
Majd erre, majd amarra csap, -
Homlokában a vasdarab.
37
"Kár volna még, vitéz, neked
Táplálni éhes ölyveket,
Heverni, mint egy kődarab
S nem űzni el a madarat.
Imhol kezem: fogadd jegyűl
Békében és hadban frigyűl."
És Bendegúz és Detre szász
Kezet kézben ropogva ráz.
Táplálni éhes ölyveket,
Heverni, mint egy kődarab
S nem űzni el a madarat.
Imhol kezem: fogadd jegyűl
Békében és hadban frigyűl."
És Bendegúz és Detre szász
Kezet kézben ropogva ráz.
38
Ott a sereg három napig
Áldoz, toroz, vigan lakik;
Hadúrnak ott hálaadást,
Ünnepeltek nagy áldomást.
Harcot idéz a dalia:
Őseiről csatás emléket;
S elzengi - mint én az övéket.
Áldoz, toroz, vigan lakik;
Hadúrnak ott hálaadást,
Ünnepeltek nagy áldomást.
| Peng a koboz: húrjaira |
Őseiről csatás emléket;
S elzengi - mint én az övéket.
