Arany János: DÉVAI BÁLINTNAK
Ízes gyümölcsét vegye
És ne a búnak bánatnak
Keserű tejét egye.
Zafir kövek ragyogjanak
Maga s párja karjain,
Piros rózsák fakadjanak
Lábok minden nyomain.
* |
Venus, melynek Párizs élvezte jutalmát,
Midőn egy időben az Ida hegyében
Három istenasszony együtt űlésében
Junó gazdagsággal Párizst megbíztatta
Egy aranyalmáért, de el nem kaphatta.
De ezzel sem ére szándékában véget.
Vénusnak végtére az volt ígéreti,
Hogy a legszebb leányt ölébe ülteti.
Kap rajta az ifju úgy is heves vére
Tüzesen gerjedvén egy szűz szerelmére.
Így a szép Helénát feleségül vette.
Mennyivel illőbb hát, hogy koszorút fonjunk,
Melyet örömök közt homlokára vonjunk
Az Árpádi Reff. Ecclésia rectorának
Tiszt. Tud. Dévai Bálint úrnak.
ARANY JÁNOS |
Nagy-Szalontán. |