Arany János: ELÉGIA

Teljes szövegű keresés

ELÉGIA
 
Virult reményim boldogabb korában
Távolban tőled is derült valék,
A röpke képzetek tündérhonában
Még néha elragadva járdalék,
Elkapva a gyönyör hullámzajában
Ott úsztam én, - szerencsés martalék! -
Ha olykor egy rövid, de édes álom
Előteremté kedves ideálom.
 
Ha keblemből titkos sohaj kiszálla,
Rokonkebelhez útasíthatám.
Ha elmém egy arany jövőn megálla,
Reményem napja még mosolyga rám.
Sorsom még néha gúnyolót talála
Bennem, midőn tört sajkám biztatám.
Gyakorta feltűnt a partok viránya,
Volt a küzdő hajósnak céliránya!
 
Eltűntek ők! Köd és hullám dagálya
Válták fel a virágzó partokat;
Kiküzdve a hajós végső csatája,
Nem álmodik jobb létre álmokat.
Távol habon úszkál üres sajkája,
Hab-sír borítja a tört tagokat.
Csillagtalan terűl fölé az ég.
Hamván tenger-moraj s örök feledség!!!
 
(1839 márc. 19)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages