Arany János: ELÉGIA
ELÉGIA
Virult reményim boldogabb korában
A röpke képzetek tündérhonában
Elkapva a gyönyör hullámzajában
Ha olykor egy rövid, de édes álom
Távolban tőled is derült valék, |
Még néha elragadva járdalék, |
Ott úsztam én, - szerencsés martalék! - |
Előteremté kedves ideálom. |
Ha keblemből titkos sohaj kiszálla,
Ha elmém egy arany jövőn megálla,
Sorsom még néha gúnyolót talála
Gyakorta feltűnt a partok viránya,
Rokonkebelhez útasíthatám. |
Reményem napja még mosolyga rám. |
Bennem, midőn tört sajkám biztatám. |
Volt a küzdő hajósnak céliránya! |
Eltűntek ők! Köd és hullám dagálya
Kiküzdve a hajós végső csatája,
Távol habon úszkál üres sajkája,
Csillagtalan terűl fölé az ég.
Válták fel a virágzó partokat; |
Nem álmodik jobb létre álmokat. |
Hab-sír borítja a tört tagokat. |
Hamván tenger-moraj s örök feledség!!! |
(1839 márc. 19)