Arany János: LOSONCI GYULA NEVÉBEN
LOSONCI GYULA NEVÉBEN
Kedves atyám! ez örömnap
Hogy kiöntsem egy-két szóban
| Arra buzdít engemet, |
| Háládatos szívemet. |
Tiszta keblem hű fiúi
S amit érez, meg nem osztva,
| Érzelemmel van teli, |
| Mind tenéked szenteli. |
Te vagy nékem - több atyánál,
Kit szeretnék, ha nem téged!
| Te atyám és mindenem: |
| S ki szeretne, ha te nem!... |
Élj soká, hogy én is éljek,
Azt a hálát, melyet mostan
| Míg tettel beválthatom |
| Rebeg gyönge szózatom! |
Élj soká! és legyen élted,
Mely piros hajnalból támad,
| Mint derűs nap, tiszta, víg, |
| S ismét abban áldozik. |
(A verset tanártársa fiának kérésére Nagykőrösön írta Arany.)
(1855 körül)
