Babits Mihály: HEGYTETŐN
HEGYTETŐN
Fürteinket a magas égbe mártjuk
s a csillagok egész közelre jönnek,
s a csillagok egész közelre jönnek,
mint színésznők egy nagy fekete bársony
függöny mögül; vagy mint kezes madárkák.
függöny mögül; vagy mint kezes madárkák.
Forog a Föld: ma elhiszed! ma látod!
Szinte kifordul alulunk; de nem baj.
Szinte kifordul alulunk; de nem baj.
Az Ég közepén állunk, életünket
messze hagyva, mint elszállt mag a fáját.
messze hagyva, mint elszállt mag a fáját.
Oh, hol vagytok lenn, földi kis csatáink?
Győzni majdnem oly kicsiség, mint bukni.
Győzni majdnem oly kicsiség, mint bukni.
Milyen világba, micsoda jövőkbe
visszük a korhadt vén fa csecsemőjét?
visszük a korhadt vén fa csecsemőjét?
Egy-egy meleg szikrát viszünk magunkban,
s ha győzünk, ellenségeink is győznek.
s ha győzünk, ellenségeink is győznek.
Tűz és levegő utazik hajónkkal:
jer, fagyos űr! jertek, hideg eónok!
jer, fagyos űr! jertek, hideg eónok!
