Babits Mihály: HEGYTETŐN
s a csillagok egész közelre jönnek,
függöny mögül; vagy mint kezes madárkák.
Szinte kifordul alulunk; de nem baj.
messze hagyva, mint elszállt mag a fáját.
Győzni majdnem oly kicsiség, mint bukni.
visszük a korhadt vén fa csecsemőjét?
s ha győzünk, ellenségeink is győznek.
jer, fagyos űr! jertek, hideg eónok!