Babits Mihály: MICSODA FÖSTMÉNY!
oly méla-frissen, égő-hüssen a csillogó utcákon?
szeretem ami szomorú, szeretem ami fényes.
az égi ecset, mely sokszor oly sötétre festette életünket!
látom az esernyők selymét s a lakktetejű autókat.
az Égbe, mely életestül mind könnyeden csünget és csorgat
mint a felhőt és tócsát, amit senki se gyászol...
...Eső utáni fény, méla-friss, égő-hűs, különös fény...