Babits Mihály: PRO DOMO
PRO DOMO
1916.
Úgy mint a fát, ezer kicsinyek
ráznak és már a nagy fa remeg.
ráznak és már a nagy fa remeg.
Ó, boldog a dús fa, nem busul:
ha rázzák, drága gyümölcse hull.
ha rázzák, drága gyümölcse hull.
Szesznek ma meggyem drága gyümölcs:
Kelyhet ma, versem szent bora, tölts.
Kelyhet ma, versem szent bora, tölts.
Meggybor, pajtások, rajta, kocints:
kicsit fanyar, de egyéb ma nincs.
kicsit fanyar, de egyéb ma nincs.
A hazára az első telt pohárt:
igyunk, ne szóljunk: inni nem árt.
igyunk, ne szóljunk: inni nem árt.
Az emberekre a második,
hogy adjon az isten észt nekik.
hogy adjon az isten észt nekik.
Most ezt is szótlan, harmadikat,
a kedvesem kisujja miatt!
a kedvesem kisujja miatt!
Hadd áldozom még e poharat
minden gyönyörért ami megmaradt,
minden gyönyörért ami megmaradt,
jóért és rosszért, ami csak ért,
bántalmakért és bánatokért.
bántalmakért és bánatokért.
Fanyar nedü, vérizü, nem csoda:
mert véres földből szűrte a fa.
mert véres földből szűrte a fa.
