Babits Mihály: MEGBÁNÁS
MEGBÁNÁS
Esküszöm - és ne szeress, ne legyen rám gondja szivednek,
hogyha egész fiatalságom ezer ostobasága
bánt: hogy csóktalan elmentem tőled haragomban
| mely még pár nap előtt híven epedt szivemért, |
| jobban bánt valaha, mint az a tegnapi egy |
| és letagadta magát ajkamon a szerelem. |
Mert hiába kivánnám borral búmat elűzni:
És hiába kivánnék mást ölelni, ha szívem
Csak te vagy aki nekem még tetszhetsz; nincs szemeimnek
| könnyé válik a bor, s én csupa könnyet iszom. |
| rab már, s más mellett cserbehagy az ölelés. |
| széplány Rómában: csak te magad vagy a szép. |
