Babits Mihály: SZONETT
SZONETT
Erőm és éltem elvesztettem,
S barátim és vigságomat,
Még hiuságom sem maradt
Meg; kétkedem már szellememben;
S barátim és vigságomat,
Még hiuságom sem maradt
Meg; kétkedem már szellememben;
Azt hittem egykor: majd akad
Barátom, az igazság. Ez sem.
Most átértettem, átéreztem,
S lelkemhez oly csömör tapad.
Barátom, az igazság. Ez sem.
Most átértettem, átéreztem,
S lelkemhez oly csömör tapad.
S az mégis tán örökké tartó,
S kik egyszer eltávoztak attól,
Azoknak itt minden hamis?!
S kik egyszer eltávoztak attól,
Azoknak itt minden hamis?!
Isten beszél, kell rá felelnem;
Csak egy maraszt e földön engem,
Az, hogy nehányszor sírtam is.
Csak egy maraszt e földön engem,
Az, hogy nehányszor sírtam is.
