Babits Mihály: A LIBANONI CÉDRUSOK KARA
A LIBANONI CÉDRUSOK KARA
Kinek fejünk fölött visz utja
a szélnek mondd el, sasmadár,
hogy gyökeretvert árbocunkra
viharja mindhiába száll.
Hiába zúg e légi zsarnok,
tördelni mindhiába bajmog
a karjainkat szerteszét!
Csak rajta! Legvadabb csapatja
csak álmainkat ringatgatja,
s hajunkat szórva zeng zenét.
a szélnek mondd el, sasmadár,
hogy gyökeretvert árbocunkra
viharja mindhiába száll.
Hiába zúg e légi zsarnok,
tördelni mindhiába bajmog
a karjainkat szerteszét!
Csak rajta! Legvadabb csapatja
csak álmainkat ringatgatja,
s hajunkat szórva zeng zenét.
Sziklán születtünk önmagunktul,
istenkéz ültetett ide,
sötétzöld büszke koszorúul
állottunk Éden fölibe.
S ha éve jő a vízözönnek,
Ádám fiai idejönnek
megmentő magasunk felé,
s majd Ábrahám s a pátriárkák
fánkból faragnak szekrényt, bárkát:
faház a vándor istené.
istenkéz ültetett ide,
sötétzöld büszke koszorúul
állottunk Éden fölibe.
S ha éve jő a vízözönnek,
Ádám fiai idejönnek
megmentő magasunk felé,
s majd Ábrahám s a pátriárkák
fánkból faragnak szekrényt, bárkát:
faház a vándor istené.
S midőn fogságban sínylett törzsük
ismét Hermon csúcsára lát,
szent szálainkkal mi födözzük
Salamon fényes templomát;
s midőn egy Ige majd testté lesz,
s midőn e test keresztfán vérez,
s ott égi szent atyjára vall,
e bús magasztos áldozatnál,
ennél is águnk lessz az oltár:
a kereszt rólunk lesz a galy.
ismét Hermon csúcsára lát,
szent szálainkkal mi födözzük
Salamon fényes templomát;
s midőn egy Ige majd testté lesz,
s midőn e test keresztfán vérez,
s ott égi szent atyjára vall,
e bús magasztos áldozatnál,
ennél is águnk lessz az oltár:
a kereszt rólunk lesz a galy.
S csodák emlékét üdvözölni
sok komoly zarándokcsapat
fog attólfogva hozzánkjönni
s törzsünkre nyomják ajkukat;
a szentek, költők és a bölcsek
lombunk zúgását lesni jönnek,
mely mint a vízesés nesze;
s jövendőmondó árnyunk alján
fakad belőlük legszebb dal tán,
csodásan mint e lombzene.
sok komoly zarándokcsapat
fog attólfogva hozzánkjönni
s törzsünkre nyomják ajkukat;
a szentek, költők és a bölcsek
lombunk zúgását lesni jönnek,
mely mint a vízesés nesze;
s jövendőmondó árnyunk alján
fakad belőlük legszebb dal tán,
csodásan mint e lombzene.
