Babits Mihály: SZERELEM JÁTÉKA
lapdával sziven ért, és egy
szépcipőjü, aranyhaju
lánnyal játszani hívott. |
Csak csúfolta fehér fejem
s elfutott gonoszul, gonosz
társnőjére kacsintva. |
Vágyom rád, de te meg se látsz.
Fájón rázza gyerek-kezed
életem zaboláját. |