Babits Mihály: ÉNEKE KRISZTUS TESTÉRŐL
aki e jelekben titkon vagy jelen.
Néked egész szívem átadja magát,
mert Téged szemlélve elveszti magát.
de a hallás Rólad hittel biztosit.
Hiszem, amit hinni Isten fia szab:
igédnél, Igazság, mi van igazabb?
itt ember-arcát is rejti e talány.
De én mindakettőt hiszem, s vallhatom,
kérve amit kért a bűnbánó lator.
mégis Istenemnek vallak Tégedet.
Hadd hogy egyre jobban hinni tudjalak,
Tebenned reméljek, Téged vágyjalak.
eleven kenyér és embert éltető,
add hogy éljen lelkem Belőled csupán
s jóizét Tebenned ne veszítse szám.
szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom,
melyből elég volna egy csepp hullni rá
világ minden bűnét meggyógyítaná.
mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik,
hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat
leljem szent fényedben boldogságomat?