Babits Mihály: ÚRNAPI ÉNEKE
dicsérd a vezért, a pásztort,
zengj himnuszt, zengj éneket! |
nagyobb Ő mint a dicséret,
méltón nem dicsérheted. |
ma hogy a Kenyeret áldja,
mely éltet és eleven, |
a Tizenkettők csapatja,
nem kétséges semmiben. |
legyen vidám és illendő
szivünk ujjongása ma: |
melyen először adatott nekünk
ez a lelki lakoma |
új törvénynek szállt páskája:
elavult a régi már. |
igazságtól ami vak;
fut a fénytől a homály. |
hagyta hogy rá emlékezvén
cselekedjük mi is azt. |
így lesz borból és kenyérből
üdvösséges áldozat. |
csak jel szerint más - szinekben
égi jók lappanganak. |
mégis Krisztus, lényegével,
teljes mindkét szín alatt. |
aki vesz miként étekből,
s el se vág, és meg se szel. |
annyit egy; amennyit ezren;
fogyasztják és nem fogy el. |
csakhogy különböző sorsnak
részesei ők vele. |
ilyen az egyforma étek
különböző ereje. |
utonjárók eledele,
édesfiaknak étele,
nem ebek számára szánt, |
husvéti bárány halála,
valamint Izsák oltára,
s hogy az égből manna szállt. |
Jézus, óvj az elbukástól,
te táplálj és te palástolj
s add hogy a feltámadáskor
üdvnek látói legyünk. |
s e földön táplálsz és éltetsz,
tedd, hogy szent népeddel, ékes
asztalodnál majd az édes
örökségben résztvegyünk! |