Babits Mihály: LESBIÁHOZ
LESBIÁHOZ
Asszonyt nem tudhat jobban szeretője szeretni,
s nem lehet e földön hűség több oly igaz és nagy,
Óh de mivé lettem! már úgy vagyok a te hibádból,
hogy szívem, bár szűz lennél, nem tudna becsülni,
| mint ahogy én téged, Lesbia, bús gyönyöröm |
| mint amilyen hozzád rab husomat kötözi. |
| oly vak vággyá vált bennem a hű szerelem, |
| s bár ezer aljas kéj ajkai nyalnak: imád! |
