Babits Mihály: A JÁTÉK
A JÁTÉK
Vén kurtizánok a fonnyadtszín fotelekben
festett szemhéj alól rossz szemmel, sápatag
néznek, selypítenek és áttetsző fülükben
a függő; kő meg érc, halk, csörgő hangot ad;
festett szemhéj alól rossz szemmel, sápatag
néznek, selypítenek és áttetsző fülükben
a függő; kő meg érc, halk, csörgő hangot ad;
a zöld posztó körül vad, ajaktalan arcok,
színtelen ajakak, fogatlan áll felett,
és ujjak, görcsösen markolva, s vézna markok,
a lihegő kebelt vagy az üres zsebet;
színtelen ajakak, fogatlan áll felett,
és ujjak, görcsösen markolva, s vézna markok,
a lihegő kebelt vagy az üres zsebet;
a szennyes mennyezet alatt búsfényü, sápadt
csillárok óriás csoportja vet a pár
hires költő borús homlokára világot,
ki véres izzadást hullatni idejár;
csillárok óriás csoportja vet a pár
hires költő borús homlokára világot,
ki véres izzadást hullatni idejár;
éber szemem előtt éjjeli révületben
sötét és furcsa kép tárult ki imigyen;
s a bús barlangban én, egy csendes szögeletben,
néztem rá hidegen, némán és irigyen,
sötét és furcsa kép tárult ki imigyen;
s a bús barlangban én, egy csendes szögeletben,
néztem rá hidegen, némán és irigyen,
irigyelve e zord játszók bús szenvedélyét,
a vén kéjnőktől is a makacs örömet,
s hogy oly könnyelműen adják, vegyék, cseréljék
a bús szépséget és agg tisztességüket.
a vén kéjnőktől is a makacs örömet,
s hogy oly könnyelműen adják, vegyék, cseréljék
a bús szépséget és agg tisztességüket.
S szivem döbbent, hogy ily sziveknek lett irígye,
akik, vérük borán mámorosodva mind,
inkább választanák, vad örvényben röpítve,
poklot a semminél, és halálnál a kínt.
akik, vérük borán mámorosodva mind,
inkább választanák, vad örvényben röpítve,
poklot a semminél, és halálnál a kínt.
