Babits Mihály: A MEGSZÁLLOTT
A MEGSZÁLLOTT
A nap ma ködruhát vett. Te is így takard
bús ködbe, Életem Holdja, magad. Ne árassz
több fényt. Aludj, borongj; légy néma, légy homályos
s az únalom vizét szürcsöld, mint bús italt.
bús ködbe, Életem Holdja, magad. Ne árassz
több fényt. Aludj, borongj; légy néma, légy homályos
s az únalom vizét szürcsöld, mint bús italt.
Szeretlek így. De ha mást akarnál: akard!
Ha, mint fogyatkozott csillag újra sugároz,
ragyogni vágysz, ahol nevet a balga Város:
nem bánom! Szökj elő tokodból, drága kard!
Ha, mint fogyatkozott csillag újra sugároz,
ragyogni vágysz, ahol nevet a balga Város:
nem bánom! Szökj elő tokodból, drága kard!
A lámpák lángjain gyujtsd ki szemed varázsát!
s gyujtsd ki a vad szivek mélyén a vágy parázsát!
tőled minden gyönyör, beteges vagy buja.
s gyujtsd ki a vad szivek mélyén a vágy parázsát!
tőled minden gyönyör, beteges vagy buja.
Légy ami vágysz: vörös hajnal, fekete éjjel;
nincs bennem egy ideg, mely nem kiáltana:
"Óh, drága Belzebúb! imádlak szenvedéllyel!"
nincs bennem egy ideg, mely nem kiáltana:
"Óh, drága Belzebúb! imádlak szenvedéllyel!"
