Babits Mihály: EGY POGÁNY IMÁJA
EGY POGÁNY IMÁJA
Óh ne halkítsad lángod éjre,
hevítsd fel zsibbatag szivem,
Gyönyör! te lelkek kínja, kéje:
exaudi diva! supplicem.
hevítsd fel zsibbatag szivem,
Gyönyör! te lelkek kínja, kéje:
exaudi diva! supplicem.
Légben eloszló istenasszony,
láng amely pincénkben lobog,
kinomon kényed irgalmazzon,
kinek ércdallal áldozok.
láng amely pincénkben lobog,
kinomon kényed irgalmazzon,
kinek ércdallal áldozok.
Gyönyör! légy úrnőm, mindig ébren,
húsból és bársonyból csinált
álarcot ölts, sziréni vértet.
húsból és bársonyból csinált
álarcot ölts, sziréni vértet.
Vagy a formátlan bor ködében
nehézkes álmodat kináld,
Gyönyör! te ruganyos kisértet!
nehézkes álmodat kináld,
Gyönyör! te ruganyos kisértet!
