Babits Mihály: HOMÉRI CSATA
HOMÉRI CSATA
Mintha napfényben egy félelmetes dongóraj
száll leütött bikák szőrös bőrére le,
nagy borzas népfajok harcos forgószele
hajón ki, sürüsül, s közötte vad, zsongó zaj.
száll leütött bikák szőrös bőrére le,
nagy borzas népfajok harcos forgószele
hajón ki, sürüsül, s közötte vad, zsongó zaj.
Összekavarodik itt minden: rekedt sóhaj,
csapások ércnesze, élők s holtak jele,
bokros mén, ár s apály, harc őrült szekere,
és rézsisak alatt borzoltan villogó haj.
csapások ércnesze, élők s holtak jele,
bokros mén, ár s apály, harc őrült szekere,
és rézsisak alatt borzoltan villogó haj.
A kigyók homlokán, a szeme tűzben forgó.
Csikorgó foggal száll át az ugató Gorgó
a síkon, hol a vér maróbban párolog lugnál.
Csikorgó foggal száll át az ugató Gorgó
a síkon, hol a vér maróbban párolog lugnál.
Zeüs arany padlaján, dühösen fölszöke
és im, az istenek héroszi serege
a felhők csucsiról az ütközetbe ugrál.
és im, az istenek héroszi serege
a felhők csucsiról az ütközetbe ugrál.
