Babits Mihály: RITMUSA AZ ISTENI SZERETETRŐL
RITMUSA AZ ISTENI SZERETETRŐL
Szent szeretet, szűz szeretet,
ünneplő, derűs szeretet,
de minden örömöt ismer
s meri megcsókolni Istent
ünneplő, derűs szeretet,
| kiben nincsen semmi bűn, |
s meri megcsókolni Istent
| bizalommal, mindig hűn! |
Szűz szeretet, diadalmas,
mégis mindig lakodalmas,
Magas szeretet, királyi
több mint fiúi s leányi:
mégis mindig lakodalmas,
| mégis mindig mámoros! |
több mint fiúi s leányi:
| mátkasággal koszorus! |
Hol ez megvan: mi hiányzik?
S kiben nincs meg, légyen bárki:
Szeretetben lesz a lélek
arája az istenségnek
S kiben nincs meg, légyen bárki:
| egyenlő a senkivel. |
arája az istenségnek
| s Krisztusával egybekel. |
Huzzon a fiú apjához!
A menyasszony jobbat választ:
Másnak nincs rá semmi csábja;
föl se néz már a világra;
A menyasszony jobbat választ:
| vőlegényét szereti. |
föl se néz már a világra;
| csak Őt látja, követi. |
Aki jobbágy, urát félje!
Áhitozzanak a bérre
A menyasszony kedveséhez
tekint föl és csókra éhez,
Áhitozzanak a bérre
| a fizetett béresek! |
tekint föl és csókra éhez,
| ami sokkal édesebb. |
Szeretet a törvény telje;
a lélek kitárult terje
Édes könnyek kút-edénye;
lelkek folttalan törvénye,
a lélek kitárult terje
| s a szív magas kémhelye. |
lelkek folttalan törvénye,
| megtérítő mestere. |
A szeretet sír és óhajt;
a szeretet kér és sóhajt;
A szeretet, hogyha sem könny,
sem sóhaj mélyéből nem jön,
a szeretet kér és sóhajt;
| sóhajjal táplálkozik. |
sem sóhaj mélyéből nem jön,
| nem is égő, igazi. |
A szeretet szenvedni vágy.
Teher néki ez a világ;
Várakozva még növekszik;
messzeségek nem csüggesztik;
Teher néki ez a világ;
| unalom maga a fény. |
messzeségek nem csüggesztik;
| nem fogy, hanem jobban él. |
A szeretet fut lihegve;
sohse lankad futó-kedve:
Mégis későn ér, ugy érzi,
mert mindig késő elérni,
sohse lankad futó-kedve:
| egyre, egyre sebesebb. |
mert mindig késő elérni,
| ami után úgy eped! |
S oly nagy a szeretet lángja
és az égést úgy kivánja,
semmi zápor el nem oltja
s a folyóvíz el nem fojtja;
és az égést úgy kivánja,
| hogy kihunyni sohse fog: |
s a folyóvíz el nem fojtja;
| mindig csak jobban lobog! |
S ez a láng maga az élet:
másra nem lehet szükséged!
nélküle mind nem ér semmit!
Mind elolvad és elomlik!
másra nem lehet szükséged!
| Ami jó még van egyéb, |
Mind elolvad és elomlik!
| Mind csak tűnő semmiség... |
