Babits Mihály: ULALUME
ULALUME
Az ég hamufellege kóbor
a hó a magányos október
a vidék tava vadködü Auber
éjfedte a vadködü Auber,
| a lombot elaszta a hév |
| a gallyat elölte a hév |
| az év egy emléktelen év |
| és réve a Weir-tövi rév: |
| rémjárta a Weir-tövi rév. |
Itt rég a titáni fasorban
bolyongtam a vulkani korban,
Yaanek-hegyi lávasodorban,
mely zúg, mig a lávasodorban
| lelkemmel, a ciprus alatt, |
| Psychével a ciprus alatt |
| mikor szivem árja szaladt, |
| mint nyugtalan láva szaladt |
| mely távoli sarkra halad, |
| az északi sarkra halad. |
Szavunk szomorú vala; kóbor
nem tudtuk, a hó hogy október
nem láttuk elült tavad, Auber,
feledtük elült tavad, Auber
| lelkünket elaszta a hév |
| szivünket elölte a hév: |
| s nem tudtuk, az éj hogy az év |
| legéjelebb éjjele (ah ez az év!) |
| (noha vitt már rajtad a rév) |
| és rémeid, Weir-tövi rév. |
S mig az égen a lángok oszoltak
ime tünt végén a fasornak
amelyből egy nagy csoda-holdnak
Astarte jelének, a holdnak
| s hunyt sorban az éj szeme le, |
| szállt sorban az ég tüze le: |
| nagy fény ködös égi jele, |
| két gyönyörü szarva kele, |
| gyémántszinü szarva kele. |
S szóltam: "Kegyesebb ez a holdnál
Látja, hogy ez arcon a gond jár,
jön a Leo-csillagu pontnál
jön e vészes mennyei pontnál,
az Oroszlán-csillagu pontnál,
| száll egy sohaj-étheren át, |
| repül csupa sóhajon át. |
| szú-rágta szivembe belát; |
| mutatni a béke honát |
| a léthei béke honát |
| fényes-szemü égi barát |
| nyájas, csodafényü barát." |
De Psyche nyög, ujjat emelve:
Ne maradj itt, fuss tovakelve!
Szólt félve; lehulla seperve
nyöge fojtva; lehulla seperve
| "Jaj, e fényben nem bizom én, |
| se szinében nem bizom én. |
| fuss, mert utolér ez a fény." |
| szép szárnya az út fövenyén |
| disz-tolla az út fövenyén, |
| szomorúan rút fövenyén. |
Feleltem: "Eh, babonasejtés.
Sybillai súgarat ejt és
Hihetsz neki: cselt sohse rejt és
Hihetünk, mert cselt sohse rejt és
| menjünk csak e csillag után |
| menjünk üde fénye után. |
| a remény s báj fénye. Vidám. |
| Lásd, rezgve az égbe fut ám. |
| jó helyre vihet ki csupán. |
| jó helyre vihet ki csupán: |
| mert rezgve az égbe fut ám!" |
Így szólva Psychét megöleltem
S amint tovavittem a kertben,
S szólék: "Mi van írva, óh lelkem,
S felelé: "Ulalume - Ulalume-
| csitítva szivében a bún, |
| könnyítve a gyáva borún. |
| megakadtam egy kriptakapún, |
| ős íratu kriptakapún. |
| e legendás kriptakapún?" |
| itt nyugszik a holt Ulalume." |
S szivem ekkor lőn mint a kóbor
S szólék: "Bizonyosan október
De mi csalt ide, épen az év
Már látom: e lápködös Auber
Jól látom, a vérködü Auber
| levél, ha elaszta a hév, |
| mint lomb, ha elölte a hév. |
| vala s ép ez az éj, gonosz év, |
| mikor erre vitt ez a rév, |
| terhem s magam, itt ez a rév. |
| ezen éjjelin? (Ah ez az év!) |
| és réve a Weir-tövi rév. |
| s vad, rémteli Weir-tövi rév." |
