Babits Mihály: A PORTUGÁL SZONETTEKBŐL
A PORTUGÁL SZONETTEKBŐL
Mondd újra s újra mondd és újra mondd
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá hogy se mező, se domb
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
ujúl tavasszal s kizöldűl a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
ujúl tavasszal s kizöldűl a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd... szeretsz... Ki fél
hogy a rét túlsok virággal veres
s az ég túlsok csillaggal ékszeres?
hogy a rét túlsok virággal veres
s az ég túlsok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, ujrázva... Beszélj:
de ne feledd hogy némán is szeress...
mint ezüst csengő, ujrázva... Beszélj:
de ne feledd hogy némán is szeress...
