Babits Mihály: STABAT MATER...
sírva a kereszt tövében,
melyen függött szent Fia, |
lelkét kemény kardnak kellett
kínzón általjárnia. |
amaz asszonyok-közt-áldott,
ki Téged szült, Egyszülött! |
mikor látta szent Fiát a
szívtépő kinok között! |
Krisztus anyjával s e kínra
hidegen pillantana? |
hogy merül a szenvedésbe
fia mellett az anya? |
vétkéért mit vett magára
és korbáccsal vereték. |
haldokolni vigasz nélkül,
míg kiadta életét. |
engedd érzenem sebednek
mérgét: hadd sírjak veled! |
Krisztus isten szerelmében,
s ő szeressen engemet! |
a Keresztrefeszítettnek
nyomd szívembe sebeit! |
kinek érdem nélkül értem
tetszett annyit tűrni itt! |
és szenvedjek mígcsak élek
Avval, ki keresztre szállt! |
Szívem szíved keservében
társad lenni úgy sovárg! |
hozzám jó és nem kegyetlen!
Oszd meg vélem könnyedet! |
sebeit szívembe írnám
s bánatodban részt vegyek! |
Szent keresztje részegítsen
és vérének itala, |
S az ítélet napján, kérlek,
te légy védőm, Szűzanya! |
engedj győzelemre mennem
anyád által, Krisztusom! |
hogy lelkem dicsőn fogadja
a pálmás paradicsom! |