Babits Mihály: DÉLRE
dél felé repül a szél,
hol villám cikázik távol,
arra délre vágyom én.
áll egy nyájas kis falú,
oldalában erdőárny van,
benn a szellő áldva fú.
egy kis házikó pihen -
bármi szűk, egész világot
lelne benne föl szivem.
a kis ház elébe nőtt,
s átfonják bizalmaskodva
a falat, meg a tetőt.
Lilla az erdőbe néz;
pillantása búsan, mélán
zöld lombok közébe vész.
s szivén halk bubánat kél -
nézi, mint csörg künn a csermely
s lombot mint röpít a szél.
mormol csöndes éneket,
hallik az idő futása
a magányos lány felett.