Babits Mihály: KARÁCSONYI SZEKVENCIÁJA
KARÁCSONYI SZEKVENCIÁJA
Ejha, énekeljük
ennek a napnak verseit,
melyen fény jelent,
szívünket vidítani!
| szent dícséretre méltón |
melyen fény jelent,
szívünket vidítani!
| Az éjjel ködei közé |
| tűnnek bűneink |
| fekete árnyékai. |
Ma szülte a Tenger
szűz Csillaga
e világra
az új üdvösség örömét,
szűz Csillaga
e világra
az új üdvösség örömét,
| kitől fél a Pokol |
| s a kegyetlen |
| Halál retten: |
| ez fogja őt megölni még! |
Nyög legyőzve
a régi kórság:
prédáját a sárga kígyó
veszti már.
a régi kórság:
prédáját a sárga kígyó
veszti már.
| A hullt ember, |
| a tévedt bárány, |
| örök kincsét visszalelni |
| kezdi már |
Örülnek e nap a
mennyei
szent seregek, az angyalok,
mennyei
szent seregek, az angyalok,
| mivel az elveszett |
| tízedik |
| drachma, im, megtaláltatott. |
Az éjszakának is
új csillaga van,
melyre bölcsek bölcs szeme
riadt hajdanán.
új csillaga van,
melyre bölcsek bölcs szeme
riadt hajdanán.
| Nyájak mesterei |
| sugárt láttanak: |
| Isten vitézeinek |
| arca vakitott. |
Örülj, Isten anyja, kit
körülállnak
szent bábák módjára
dalolva az
angyalok,
s zengve az Urat!
körülállnak
szent bábák módjára
dalolva az
angyalok,
s zengve az Urat!
| Krisztus, Atyád egyfia, |
| ki érettünk |
| embertestet vettél, |
| fogd föl forró |
| szíveden, |
| aki buzgón kér! |
S kiknek így
emberségben részesük
méltóztattál, Jézus,
lenni, fogadd méltón,
könyörgésüket:
emberségben részesük
méltóztattál, Jézus,
lenni, fogadd méltón,
könyörgésüket:
| tedd, hogy ők |
| istenségben legyenek |
| részeseid, Isten, |
| méltasd őket erre. |
| Isten egyfia! |
